Szívembe zárva
Legényke, árva
Magányos nagyon
A szemembe kapom
Ballagok egyedül
S, lelkem sebesül
Fáj, nem mutatom
Ordíthatnék, de nem ordítom
Mélabú, keserű élet
Egyre kevésbé látom a szépet
Sivár, unalmas, együgyű
Az egész világ keserű
Mit kéne még tenni?
Mit lehetne mérlegelni?
Élet vagy halál, mit számít
A nyugalom, a béke csábít
Porhüvely e test,lelkem otthona
Apró fénysugár, a mások sorsába
Szerettem ember lenni, nem tagadom
De ha kell, e világot méltón, emelt fővel itt hagyom
Lesz e új tavasz? vagy itt a vég
Vár engem egy mély álom, már rég
Porhüvely e test, mitől búcsút veszek
S, utolsó tettemként, isten színe előtt állok meg
2015.szeptember 30. Debrecen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése