Anna Dorottya Kalandjai Dél-Amerikában

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.”

Kazincy Ferenc

Ajánlás

Furcsa, de nememlékszem a hangodra. Lehet, hogy nem is hallottam még. Bár az arcod tisztán rajzolódik ki elmémben. Lehet, hogy azt gondolod nem ismerlek igazán. De ha az ember odafigyel a másikra, és nyitott szemmel jár, akkor sokat megtudhat. Különleges és figyelemre méltó ember vagy.
S ezt most nem csak íróként mondom, hanem mint a barátod.

Történeted magával ragadott!

Személyed elkápráztatott!

Anna Dorottya Kalandjai Dél-Amerikában

1.rész

A nagy utazás

Zempléni hegyek szívében

Egy meghitt, apró falucska közepében

Kalandra éhesen

Kicsi lányka alszik édesen

Sokáig nem jött álom a szemére

S, tudta, közel korai ébredése

Fényesen ragyogott odafent a hold

S, a tücskök kórusa vígan dalolt

A szél halkan legyintett meg néhány közeli fát

A hegyek ormán már látni lehetett a fény játékát

A csend, egyre feszültebben szól

Főhősnőnk épp a másik oldalára fordul

S, a távolban fémes harangszó kondul

A szeptemberi hajnalban tapintható volt az izgalom

De, hogy valóban mennyire, azt én magam nem tudhatom

A pára, mintha kezdene oszolni

Főhősünknek el kéne végre indulni

A kalandra, a nagy útra, az ismeretlenbe

A ferihegyi kettes számú repülőtérre

Igyekeznie kellett, hisz Anna előtt még nagy út állt

Egyedül, izgatottan másik országba szállt

De előtte még búcsút vett otthonától

Melyet maga mögött hagy, oly távol

Édesapja apró ajándékkal várta

Bagoly fival, ki lesz társa, kabalája

Ő lesz a támasza, ő fog rá vigyázni

Mikor Anna szíve haza fog vágyódni

Órákkal az indulás előtt már a reptéren voltak

S, fájó szívvel, könnyes szemmel búcsúzkodtak

Most először készült ilyen messzire, ilyen távol utazni

Így nem volt kedve a reptéren kóborolni

Van némi idő, így nyugodt szívvel írom ide,

Milyen is a mi főhősünk, Anna kinézete

Haja hosszú, barna, a válláig ért

Csillogó szemével szinte hozzám beszélt

Mintás nadrágja boka felé érő

S, sötétszín felsőjét díszíti egynéhány kitűző

Eltökélt tekintettel szemlélődik körbe

S, vár izgatottan indulása percére 

Anna Dorottya Kalandjai Dél-Amerikában

2.rész

Felhők fölött

Gyermekkora egyik legnagyobb álma

Bár fellegek közt szállna

Repülne, és nem tudna betelni vele

Elszállna az ismeretlenbe, a semmibe

Már alig várta, hogy a gép felemelkedjen

A felhők fölött szétnézzen

A gépóriás nagy lendületet vett

Amikor megérezte a végtelen szelet

Egyszerre zsugorodott a föld és tágult a láthatár

Úgy szállt a gép, mint egy nagy madár

Kitekint, az ablakon, s, látta a felhőkkel szabdalt kék eget

S, a repülő csak szállt, emelkedett

Kósza báránykák megriadt nyája

Szerte szaladt a nagy madár látványára

Sűrű tejfehér felhőkbe bele-bele kap a szél

S, a felhőpásztor bíz az nem henyél

Városok fénye alig pislákol

Bármerre néz a megfáradt vándor

A világ óriási, sokkal gigászibb, mint gondolta volna

S, fény feletti sebességre kapcsol a pilóta

S, a láthatár, egyre csak tágul

Egy-egy örvény vad hullámokat korbácsol

Sötét felhők gyűlnek, egyre komorabb az ég

Nem is látni, hogy mindenhol kék

Lengedez egy szellő, ami viharossá válik

S, a távolban valahol villám látszik

A pilóta kitekint, át a homály fedte vastag üvegen

S, látja viharos, zord eget ott szemben

Nem tétováz túl sokat

Irányt vált a nagy madár, így kímélve az utasokat

A gépóriás meg-meg döccen

Ahogy áthalad egy- egy légörvényen

Teltek, múltak az órák

S, Anna majdhogynem végig aludta a repülőútját

Londonba ért a gép, ott kellett átszállni

Mert közvetlen nem tudott az úti céljához repülni

Az autópályák aranyló lávafolyam módjára szelték ketté a poklot

Odafönn, a felhők felett, a hold aranylón világított

Anna Dorottya Kalandjai Dél-Amerikában

3.rész

Az ismeretlen

A városok fényei narancsra színezték a felhőket

Amik ettől, mesébe illőn festettek

S, a nagy gép által repült eme felhő tengeren

Annának nem kellet sok, hogy megérkezzen

A nagy madár könnyedén landolt, az éj csendes volt

Anna szívében kalandvággyal a kapu felé indult

Meglátta őket, az új családját

A kezükben tartva névtábláját

Nagyot sóhajtott, és erőt vett magán

Nemsokára túl lesz élete legnagyobb kalandján

Ahogy teltek-múltak a percek, egyre nyugodtabb lett

Amikor megláttam milyen nagy is a város, a szeme elkerekedett

Miden felé autók, jöttek mentek az emberek

Itt is – ott is házak emelkedtek

Színes forgatagok, mindenhol lámpák villognak

Olyan szokatlan, más ez, főleg nekünk, magyaroknak

Ide-Oda járt a csillogó szeme

Fáradt volt, így nem maradt erről sok emléke

Alig várta, hogy le tudjon feküdni

De előbb az új testvérével, Zarával kellett megismerkedni

Messze volt otthonról, alig tudta elhinni

Otthonától távol is ilyen nyugodt tudott maradni

Új iskolája pezsgett az élettől

Anna mit sem tudott az évenként megrendezett iskolai versenyről

3 csapat, külön fiúk és lányok

Anna és kishúga zöldben csatázott

Sok új arc, pergő nyelvek hada

Ennyi utazás után, annak is örült, hogy nagyjából sejtette ki az új osztálytársa

Otthonában a család körében

Anna ajándékokkal a kezében

Üdvözölte új családját

Akik ebben az időben viselik majd a gondját

Hazai finomsággal kedveskedett nekik

Nem is sejtve, hogy ők ezt mennyire is szeretik

A különleges, népi mintást meg akarták hagyni

De nem ment, mind meg kellet enni

Anna Dorottya Kalandjai Dél-Amerikában

4.rész


az eredeti történet: http://dorkainparaguay.blogspot.hu/2014/09/utazas-es-erkezes-0-es-1-nap.html