Tiszta szívből

„Fáj, hogy senki sem ért meg

Fáj, hogy senki sincs, aki átöleljen

Fáj, hogy senki nincs, ki letörölje könnyem

Fáj, hogy senki nincs, ki szeressen engem”


Versek:



  

Névnapi köszöntő

Kívánom boldog légy, erős, egészséges
Örömöd nagy legyen és ne kétséges
Légy vidám, hisz tiéd az élet
Kívánj ma magadnak valami szépet

Valentin napi köszöntő

Elérkezett ez a gyönyörű nap,
Mint amilyen te is vagy
Virágos mezőkön, réteken
Andalogva sétálunk, csendesen

Mond, meddig kell még várnom
Álmaimban hova kell szállnom,
Mond, hogyan lehetnék veled
Mikor adjam legszebb pillanataim neked?

Te vagy a napnak
Legfényesebb sugara
Te vagy az úrnak
A legszebb angyala

S, te vagy az életem
Kinek kezébe a szívem helyezem,
Szemed úgy ragyog, mint a legfényesebb csillag
Mosolyod olyan, mint amikor rózsák nyílnak

Mond, mikor látlak újra?
Hányan állnak útba?
Mond, még hány könnycseppet ejtsek el
És hogyan felejtselek el

 Mindig veled

Mindig veled, egy életen át
Egyre csak szőni a szerelem fonalát
Te vagy a fény, s ragyogsz nekem
Mindenhol a te arcod keresem

Szívem melengeti valami
Úgy érzem, engem is szeret valaki
Eme szép napon, ha melletted lehetek
Az élettől ennél, többet nem kérhetek

 

Betegen

Influenza vírus fertőzött meg engem
Köhögtem, meg fájt a fejem
Orromban a váladék összesűrűsödött
A gyomrom felszíne össze vissza döcögött

Órákig aludtam, álomtalan álomban
Napokig fuldokoltam orrom váladékában
A zsebkendők egyre csak fogytak
Az én esélyeim egyre csak romlottak

Prisszillához

Drága Prisszilla, alig várom
Ez számomra egy beteljesületlen álom
Gyönyörűséged szavakba nem írható
Lényed és személyed, számomra oly mámorító

Csalódtam a világban, emberekben, családban
Csalódtam a földet körülvevő univerzumban
Csalódtam lányokban
Minden lányban, kivéve Prisszillában

Igaz, nem rég ismerem,
De az óta a szemem rajta őrizem
Álmodtam már rólad, nem egy, hanem száz este
Mindkét szemem, gyönyörű lényed leste

Tudom, nem sejted mit is érzek
Szívemben a lángok csak érted égnek

Életem oly nehéz és bonyolult
Lelkem és lényem nagyon nyomorult

Sajnálom, nem vagyok olyan ember, ki kimutatná érzéseit
Ezzel remélem megválaszolom kényes kérdéseid
Az élet oly rövid,s hidd el ez engem is meg őrit
Hidd el, ez minden embert bőszít

De az idő az, ami mindent és mindenkit dicsőit

Bocsánat,

Amit tettem, már nagyon megbántam
Életemben már nem egyszer hibáztam
Sajnálom azt, amit mondtam neked
De tudom, visszafordítani semmit sem lehet

Már százszor megbántam, s szeretném, ha megértenéd
Hiszen a barátságban óriási a tét
Barátok közül az egyik legjobb te vagy
S, szememben óriási, nagy alak vagy

Bírom a vicceid, poénjaid

A tanórákhoz való hozzászólásaid
Remélem haragod visszafordítható
S, holnap a suliban nagy lesz a vigadó

 

Búcsú


Köszönöm, hogy vagy
Köszönöm, hogy voltál
Köszönök mindent, amire megtanítottál
Túl késő már, hogy vallomást tegyek

Nincs elég idő, hogy veled legyek

Elönti szívem az öröm, amikor rád gondolok
Mosolyog az isten, amikor veled vagyok
Megmérgeztél, ugye tudod, halálosan egyetlenem
Kifejti minden gondolatom e szép szó, szerelem

Mindenki tudja, hogy hosszú álom az élet
Valaki rosszat álmodik, valaki szépet
Te vagy az álom és te vagy az ébredés
Te vagy minden egyes szívverés
Megjelentél álmomban, nem tudlak feledni

Minden arra utal, téged akarlak szeretni

Húzhatlak e magamhoz, hogy ne érezd magad távol?

S, ölelhetlek e, ha félsz a bizonytalanságtól
Megküzdhetek e érted, sötét árnyakkal
S, ölelhetlek e téged erős karjaimmal

S, felfedezhetem e valaha lelked legnagyobb mélységét
S, megosztod e velem annak minden egyes szépségét
Én vagyok, ki téged szeret

Aki téged, soha el nem feled

Rájöttem, rövid az élet
S, ki kell, használni minden egyes percet
Te vagy a legfontosabb nekem
Ezt már régen érzem

Szeretnék csak veled lenni
Minden kívánságod teljesíteni
S, most fényben úszik az egész éjszaka, az egész világ
Fény járja át lelkem minden egyes sötét zugát

Ha gondom, bajom van, csak rád gondolok
A lelkem ilyenkor máris mosolyog

Ha felnézek az égre este, ott csillog a szemed
A hold fénye olyan, mint amikor simogat a szemed

 

Csalódás

Mi a legrosszabb ebben az életben?
Mi borzalmas ebben az őrületben?
Ha olyat szeretünk, aki nem szeret viszont
S, ha elmondjuk mit érzünk, ott lesz a gond

Nem néz a szemembe, nem hallgat meg
Nem szeretnek, hanem gyűlölnek
A barátság csak ímmel – ámmal maradhat
De akár meg is szakadhat

Lehet azért, mert nem vagyok az ideálja
De ilyenkor a pokolba kívánna
Félti a jó hírét, nehogy lerontsa velem
Ezért, inkább fájdalmat okoz nekem

Szerelem

Milyen ez a szerelem ?
Amikor mindig a tekinteted keresem
Ha egymásra nézünk, elmosolyodunk
S, folyton csak egymásra gondunk

Mindig rád gondolok,
Amikor veled vagyok, szárnyalok,
Mikor rád tekintek, elpirulok
S, amikor csak tudok, bókolok

Magány

Milyen, amikor nem vesz észre senki
Nem néz a szemembe az a bizonyos valaki
Egy világ omlik össze, testem egész lénye

Óriási bomba, taroló megsemmisülése

Elkeseredést érzek lelkem legmélyén
Távol mindentől, a világ szélén
Kitaszítva, elhagyva gyötrődöm,
Várom, hogy a szeretet ismét a lelkembe költözzön,

 

Igazságtalanság

A világban oly sok van belőle
Sok ember sorsa függ tőle
Feltétlen, nem szabad megbízni senkiben
Bízz magadban és a teremtőben

Nem hisznek a szavamban
Mindenki hisz, de csak a sajátjában

Az emberek nem tudják, mit látnak,
Nem hisznek a csodáknak

Szükség lenne egy fehér fényre

Mely utat mutat, az esti sötétségbe
Mely mindenki igazát felfedi

S, a bűnösöket méltón megbünteti,

 

Eljön a te időd

Eltelt egy kis idő, mióta láttam
Már régóta a szívembe zártam
Megváltozott ez idő alatt,
Ami a gyengéje volt, hátra maradt

Átalakult egész jelleme
Mellé már csak egy jó ember kellene,
Kinek kiöntheti szívét, lelkét

S, neki adhatná, az egész életét

Ne szomorkodj, eljön a te időd is
Ebben még nincs semmi krízis
Légy boldog, várd az igazit

S, törekedj arra, hogy teljesüljenek vágyaid

 

Annyira bódító

Annyira bódító édes illatod
Elvesz tőlem, sok érdekes gondolatot
Annyira gyönyörű csillogó barna szemed
Örülök, ha a közeledben lehetek

Volt sok érdekes eszmecserénk
Miként nevelt az élet lelket belénk
Hagyd futni, amire éppen gondolsz,
Nézz a szemembe, vagy mindent lerombolsz

Babaváró

Fehér gólya repül az égen

Egy kis csöppséget hoz a csőrében
Elérkezett a pillanat életedben
Nemsokára gyermeked tarthatod a kezedben

Csöppnyi lélek fénye szökken

Angyalmód a szárnya röppen
Benne az egyensúly, a bölcs harmónia

Az édesanyjának nincs miért aggódnia

Féltően védő, óvó tisztelet

Illeti meg a kisgyermeket

Mindjárt két lábon lépeget

Kívánok nektek boldog életet

Állok, az ablakban

Állok az ablakban,s nézem a tájat

Hó takar minden, amíg a szem elláthat

Gyermekek szánkóznak, vígan nevetnek

Hó várat és hó embert építgetnek

Korcsolyázik mindenki vígan a jégen

Nincs egy madár sem az égen

Hógolyó csatát vív a gyermekek hada

Békés, meleg otthon várja őket haza

 

A szürke világ fehér galambja

Szürke világ fehér galambja

Ismét nagy terhet vettem a nyakamba

Szürkület uralja az emberek szívét

S, ezek határozzák meg mindenki tettét

Nem tanulunk saját hibáinkból

Nem merítünk erőt álmainkból

Elfeledjük, amire tanítottak

Olyanná válunk, mint a kitaszítottak

Megtört a felhő, áttört rajta a napsugár

Mint a sötét éjszakát megvilágító holdsugár

Fénye beragyogja a sötét zugot

Nem kell már, hogy tovább zokognod

Kicsikét szűk a világ nekem

Nem látom a jövőm, nem látok semmit

Nem tudom kihasználni az élet nagy kincseit

Túl messze, mindentől távol

Messze az anyám óvó karjától

Döntenem kellett, milyen utat válasszak

Nem akartam mutatni, magam túl unalmasnak

Választottam tehát, megmaradtam jónak

Ezért sokan, most is furcsállnak

Tele vagyok szeretettel

Körül vagyok véve emberekkel

Emberekkel, kik lehetnek jók, de sokszor rosszak

Köszönöm istenem, hogy megengedted, hogy válasszak

Sok mindent láttam, ami elszomorító

De az, hogy én jó vagyok, kicsit boldogító

Sok tönkrement élet, egy döntésen múlik

S, utána az élet, a kezedből kicsúszik

Választásod tehát egy életre szól
Nem jó, ha az ember a rosszba fiatalon belekóstol

Ki is lehetek

Keresem önmagam, vajon ki is lehetek

S, mik azok a tettek, amire képes lehetek

Belenézek a szívembe, mit is látok ottan

Az életet, a szeretetet, a mellkasom meg – meg dobban

Azért valahol bent ott a félelem

A félelem attól, hogy a sorsom, a célom meg nem lelem

Szemem sarkának apró könnye

Megtaláltam önmagam a költészetbe

A döntés perce

Lassan itt az idő, elválnak útjaink

Itt az idő, hogy végrehajtsuk álmaink

Nagyok az elvárások, sok erőre lesz szükség

Lehet, hogy olyan messze nem jut el az anyai segítség

Olyan nehéz a döntés perce

Kell hozzá ész, s sok szerencse

Bíznunk kell önmagunkban

Tapasztalatainkban, tudásunkban

Éjjel

Este van, s besüt a holdsugár az ablakon

Miért nem néztek az égre, miért bolyongtok vakon

Hiszen száz, és száz csillag ragyog rátok
Miért húzódtok a sötétbe, nehéz a fényben állnotok?

Olyan gyönyörű az éjjel

Tele sok csodás, megoldatlan rejtéllyel

Egy felhő sincs az égen

Eljött az ideje, hogy a szél muzsikálni kezdjen

Az ablak előtti diófa meg – meg kocogtatja az üveget

A megjelenő rémítő árnyék elkápráztatja a szememet

Morcos kutyák vonyítják a holdat

Mind egyszerre, mérgesen ugatnak

Szüleimhez

Drága szüleim, anya és apa

Én úgy látom, nagyon nehéz a szülők dolga

Minden nap új dolgokkal szembesülni

S, meg is kell ezeket érteni

Köszönök mindent, mit megtettetek értem

Magamat veletek boldognak érzem

Rengeteg dologra megtanítottatok

Mindig a jó út felé fordítottatok

Gondoskodtatok rólam, mert az élet ezt kívánta

Sokat segítettetek a tanulmányaimban

Lassan eljön az idő és ez fordítva fog történni

Bízzatok bennem, a gondotokat fogom viselni

Vihar

Fénycsóvák szelik át a sötét égboltot

Tovább folytatják odafönn a harcot

Megdördül az ég, csatázni kezd a szél

Esőcseppek záporoznak, mindenki fél

Itt, ott egyre közelebb csapnak le

Félelmet keltve az emberekbe

Kopp – kopp, kopog a jég a tetőn

Vajon hol lehet, hol bújik meg a szeretőm

Újabb vihar közeleg, az élet vihara

Ott a természetnek nem lesz semmi szava

Elfajzott nép

A legszegényebb embernek érzem magam

Mert nem halja senki a szavam

Más idők járnak, mint kellene erre

Nem lehet ráismerni az emberekre

Komoly vihar támadt az emberek szívében

Gyarló gondolatok gyűlnek odabent

Változást akarnak, jobb sorsot maguknak

S, gyermekeiknek, fiuknak, lányoknak

Pénzt, megélhetést szeretnének kapni

Olyan dolgokat, amikért meg is kell dolgozni

Hiú, és elfajzott népnek

Meg szabad e adni, amit szeretnének

Egyedül vagyok

Egyedül vagyok, nincs, kivel megosszam álmaim
Gondolatom, tetteim, s hogyan telnek napjaim
Nincs, ki azt mondaná, hiányzom neki
Olyan valaki, aki ezt, a megkopott embert szereti

Egyedül vagyok, magányosan a világban
Nem voltam még senki ölelő karjában
Hiányzik nekem is, hisz minden nap erre gondolok
A sors nekem, vajon milyen lapokat oszthatott

Gazdag leszek, híres, vagy nem ismer majd senki

Ezek bizony, még a jövő titkai

Bíznom kell, bízom is abban
Bízom a sorsomban, bízok önmagamban

Séta az utcán

Az utcán körbe tekintve

Vajon hány embert látok életén merengve

Keserűség, minden ember arcán azt lázni

Próbálnak a gondok elől minél messzebb, messzebb szaladni

Fájdalom, kárhozat, gondolja mindenki magába

Abban reménykedve, hogy egy nap, egy nap elkerülnek a meny

Mert az egyetlen hely, ami vigaszt nyújthat nekik

Ott lelhet valódi békére, ahol szeretik, tisztelik

Emberek sétálnak egymás után sorban

Bíznak e vajon, bíznak e még álmaikban

A sok megpróbáltatás edzi az embert

A szíve fájdalommal biztosan megtelt

Beszűkült társadalom

Virágzott a társadalom, egyszer biztosan

De ez elmúlt, mint a tavasz, szépen, komótosan

Önös érdek vezérel minden halandót

A magány fog közre minden altatót

De így nevelkedni nem vezet jóra

Ezért esik minden költő gondolkodóra

Mi lenne a megoldás, mit tenne Petőfi?
Min kellene most változtatni?

Miért romlott el, ami eddig jó volt?

Miért emlegeti mindenki a Horthy kort?

Jellemében romlott meg dicső társadalmunk

Mi vagyunk a kevesek, akik ezen változtathatunk

Születésnapi köszöntő

17 év elrepült, mint egy őszi falevél

Az évek csak repülnek, viszi a szél

Gratulálok neked, sikerült a vizsga

A sok tanulás az eredményét meghozta

Nagyon boldog legyél, a mai napon

Amit ma kívánsz, valóra váljon

A természet is rád mosolyog

Szerencsére a tető nem az esőtől kopog

Nevess sokat, élj vidáman

De ne vessz el soha az éjszakában

Születésnapod egy éven csak egyszer van

Ezért emelem poharam, élj boldogan

Ostobaság sajnálni, ami sohasem volt

Ne hagyd, hogy mások kihasználjanak
S, az érzéseid emiatt rosszá váljanak

Te egy ügyes lány vagy, tele szívvel és erővel

De hidd el, tele az élet próbatételekkel

Sokat hibázol, de tanulsz belőle

Így juthatsz az életben egyre előbbre

Bízz magadban és szívd fel magad

S, nem lesz több akadály, mi utadba akad

Felesleges sajnálni, ami sohasem volt

Mert ez semmit sem befolyásolt

Barátok körében elhalványulnak a gondok

Azt kívánom légy nagyon, nagyon boldog

  Fájdalmas életszemlélet

Miért nem lehet minden úgy, mint a mesében

Akkor nem kellene folyton csalódni az életben

Valóra válnának a legcsodásabb álmaim

Egy csettintésre megoldódnának a gondjaim

Van megoldás, lehet itt bármit is tenni?

Ezen a pillanaton úrrá lehet lenni?

Fájdalmas, de nem látom az alagút végét

Soha nem láthatom újra a nap fényét…

A beszéd

Az éj homálya ereszkedett a teremre

Nem világított más, csak a gyertyák fénye

Csend volt, mégis valami halkan sistergett mögöttem

Halottam, ahogy a faggyú le-lecsöppen

Fellát egy férfi, s kiált egy emelvényre

Minden szempár őt fürkészte

Megköszörülte a torkát

S, köszöntötte dicső hallgatóságát

Dörgő tapsot kapott

S, lábában a remegés kissé alább hagyott

Arca sápadt volt és beesett

Olyan, mint aki napok óta nem evett

  

Fogával ajkába harapott

Mély lélegzetet vett és nekifogott

Erős hangja bejárta a termet

Néhol meg-megremegett

Az első sorok elmondása után önbizalmat kapott

Nem ejtet hibát, megnyugodhatott

Érthető és tiszta volt minden szava

Lágyan cseng a fülemben most is a hangja

Beszéde végén megköszönte a figyelmet

S, hallgatóságának tapsa ismét felzengett

Mosolygott, büszke volt magára

Nem hozott szégyen a családjára

Az ősz

Ragyog a hold, fényesen
Az őszi szellő halkan suhan, csendesen
Egy - egy falevél dideregve hullik a földre
Bevilágítja az estét a csillagok fénye

Emberektől hangos még most is a szőlő
Nagy fürtökkel tele a dűlő
Parlagon maradva, üresen áll a mező
Mellette néhány tehéntől hangos a legelő

Az erdő néma
Nem sejlik fel sehol az álltok járása
A fák kopaszak, falevelek szerte
Amerre csak jár az emberek szeme

Képes vagyok rá

Úgy érzem, az erőm elhagy

S, a szívemben az erkölcs lassan megfagy

Nem tudom látni, a sok bútól a fényt

Nem kapom soha, a várva várt eredményt

Nem érzem, hogy jót cselekszem

Nem emlékszem, mikor nevettem

Nyitott szemmel járni, jaj, de nem szeretek

Akkor látni igazán, hogy szenvednek az emberek

Mindenki körülöttem, lehajtott fejjel sétál

Nem veszi észre senki, egy néni a zebra felé botorkál

Képes vagyok rá, segítek neki

Én leszek, aki átkíséri

Zöldre válta a lámpa, s mi ketten át sétálunk

A járdára fellépve mindketten megállunk

Feltekint az ember tömeg, egy emberként figyel

Ki az ott, ki az ott a nénivel

  

Boldog névnapot Anya!

Neved napjára édesanyám mit is kívánhatnék
Bárcsak, úgy ahogy te,soha el nem fáradnék
Kívánom, múljon el minden gondod
Ne kelljen ebben az életben soha többé zokognod

Maradjon örök a legszebb pillanat az életedben
Ne kelljen csalódnod többet az emberekben
Váljanak valóra a legtitkosabb álmaid
S, nyíljanak ki végre a szárnyaid

Gyermeknek lenni


Gyermeknek lenni a legjobb az életben
Akkor még hinni tudsz a tündérekben
Szenvedéstől, gondoktól mentes
Akkor még egy ember sem ellenszenves

Önfeledt játék, tele nevetéssel
Mikor még az anyukám folyton csak les a szemével
Egy izgalmas mese végén, boldog álmok várnak

Arról, milyen felnőtté is váljak

Szép lassan véget ér ez az idő
Számomra ez annyira őrjítő
A magam útját kell járnom
Vigyázni, hogy a vágyam szerte ne szálljon

Megküzdeni, azért amit elérni akarok
Akkor is, ha jönnek a sötét alakok
Gyermeknek maradni, jaj, de jó is lenne
Nem fertőzne meg a világ szennye

  

Karácsonyi áhítat

Egy csillag ragyog az égen
Olyan békésen, olyan szépen
Felzeng a szívekben az angyalok kórusa
Olyan nagyon nyugodt az emberek arca

Szeretni, megbocsájtani, egy kupacban lenni
Családi körben, méltón ünnepelni,
Látni az örömöt, a csillogó szemeket
Látni a boldog, vidám embereket

Karácsony éjjele tele csodákkal
A karácsonyfa alja megtelik ajándékokkal
Apró hópelyhek százával hullnak
A gyertyák odabent, tucatjával gyúlnak

Amikor…

Amikor lelkem sebei a mélybe taszítanak

Amikor a bánat órái a szívemre szakadnak

Te mindig ott vagy, s erőt adsz nekem

Segítesz, bármi gond is legyen

Elmondhatom a hibákat, amiket ok nélkül ejtek

Megosztatom veled tapasztalataim, amiket szerzek

Ha az embernek van egy ilyen jó barátja

A gondok sokkal kevesebbet nyomnak a vállára