Fénylő csillag

„Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt”

 Versek:

A nagy kincsünk!

A szívedbe tekintek és mindent tisztán látok

Ott van minden, amire én is vágyok

Megértem, ha más nem is

Sokszor érzem, sokszor én is

Félünk a jövőtől, mert a múlton csorba esett

A személy, akit nagyon szerettünk, mást szeretett

Próbáltuk keresni, de sehol nem láttuk

Az élet nem olyan lapokat osztott, mint ahogy vártuk

Annyi könnycseppet hiába ejtettünk el

Nem törődött senki, senki a lelkünkkel

Annyira fájt az életben eddig minden
Mindig úgy éreztem, semmim nincsen

Nem volt semmim, csupán az önzetlen szívem

Rájöttem, rájöttem ez az én nagy kincsem

Akinek igaz a szíve, csak az tud szeretni,

Az tud csupán, az tud könnyeket ejteni

Valentin nap!

Mióta együtt vagyunk, nagyon boldog vagyok

Szabadnak érezem magam, s melletted szárnyalhatok,
Mióta együtt vagyunk, táncolnak az angyalok az égen

Úgy történik minden, mint a mesében

Ezek a hónapok a legboldogabb hónapjaim
Ezerszer visszavárnak, ölelő karjaim
Ezen a napon még jobban szeretlek
Boldog Valentin napot az én kedvesemnek

Végre megtaláltalak

Mindig arra vártam, hogy végre megismerhesselek

A szívemen begyógyultak mostanra a sebek

Mindig is vártam rád, már azt hittem soha

Soha nem ismerhetlek meg, mert az élet mostoha

Kegyetlen időket élünk, tele az élet szenvedéssel

Az én szívem is megtelik néha kétkedéssel

Lelkem, akár a tiéd, szeretni kész

De az igazit megtalálni, oly nehéz

Az évek múlnak, már alig reménykedtem

Hiszen, eddig a szívem miatt sokat szenvedtem

Végre, végre megtaláltalak, elveszve az életben

Úgy gondolom, ez nem lehet véletlen

Harcolni kell azért, amit el szeretnél érni

Mert a néma ember szavát senki sem érti

Boldogság szárnyaló galambja a lelkembe költözött

A lány, akire vártam, velem szembe jött

Véres szívem

Van valami, amit el kell, hogy mondjak

Van valami, amit akkor érzek, mikor látlak

Gyorsan telnek órák, s vele a percek
Eljött az idő, hogy végre kimondjam, Szeretlek

Annyi viszontagság után, a szívem még nagyokat dobban

Amikor csak mosolyogni látlak az álmaimban

Kemény tanító mester az élet, ha zokon nem veszed

Véresre mar a szíven minden sebet

S, hiába csordul a könnyem is belé

Ha az élet más gondot rak a lábaim elé

Hiába sajnálom, te ezt meg nem értheted
Mert más, más a te életed

Csalódnom kellett a sorsban már nem egyszer
Bármit is mondok, az mindenki kezében fegyver
Sokat hibázom, de remélem, egyszer végre megtanulom,
Az elrontott sorsomon hogyan kell változtatnom

Mindenkiben csak a jót próbálom, nézni
hisz Én sem vagyok tökéletes, én is tudok hibázni !
Feltétel nélkül tudok bízni bárkiben

Nagyon fáj, amikor csalódnom kell az emberekben

Te itt vagy, itt vagy mindig nekem!
Ha rád gondolok egy kicsit máris jobb a kedvem
Kimondani oly könnyű, el sem hiszed!
Nem tudom, mi lenne velem nélküled!

Szeress úgy...

Szeress és ölelj úgy, mint eddig soha

Mert lehet, hogy ez életünk utolsó napja

Olyan boldog emlékeket szeretnék rólad megőrizni

Amit soha, soha nem lehet elfelejteni

Szeress és ölelj úgy, mint eddig soha

Mert lehet, hogy ez életünk utolsó órája

S, ezt a boldog pillanatot soha el nem feledem

Csillogó szememmel a te szemedet őrizem

Szeress és ölelj úgy, mint eddig soha

Mert lehet, hogy ez életünk utolsó pillanata

Ha lehetne, mindig fognám a kezed

Ott lennék a bajban mindig melletted

Szeress és ölelj úgy, mint eddig soha

Úgy, mintha mindez igaz volna

Mert tudom, hiába minden álom

Nem lesz soha valóság, amire vágyom

Szeress és ölelj úgy, mint eddig soha

Hidd el, tudom, az élet mostoha

De, ha itt vagy mellettem, könnyebb az élet

Könnyebben telnek el ezek mostoha évek

Várom, hogy hozzám búj…

Dús kebleid a forró nap simogatja

Érzékeny szemeid napszemüveg takoarja

Formás csípőd elő, elő villan

A nap fénye meg meg csillan

Tavaszi szellő borzolja a hajad

Már messziről látom csillogó ajkadat

A mosoly az arcodon az enyémre is mosolyt csal

Felzeng a szívemben egy szerelmi dal

Várom, hogy hozzám búj, s ölelj erősen

De mégsem így lesz, s én ott állok csüggedten

Megállsz egy pillanatra, majd tovább indulsz

Bár tudhatnám, hogy e pillanatban mire is gondolsz

Ajkad az ajkammal vad táncot jár

Itt van egy srác, aki csak rád vár

Szívem a szíveddel egyszerre dobban

Arra várok, hogy szólalj meg halkan

Életem a tied nélkül megmondom mit is ér

Ott fekszem egyesül és folyik a vér

Ha kell, várok rád, de semmi nem tart örökre

Nem tudom, hogy nézek úgy majd a tükörbe

 Törött szív

Összetört a szívem ezer darabra

Nincs az a ragasztó, ami összetartja

Megrogyott a nagy súly és a bánat alatt

S, ez a rengeteg kín a nyakamba szakadt

Bánatom elsírom, de mit érek vele

Mitől lesz jobb, mi lesz nélküle?

Élem az életem, mintha misem lenne

Mintha nem történt volna meg minden balszerencse

De ez a dolog mindig is ott lesz a lelkemen

S, nem hagyja, hogy normális legyen az életem

A mosoly az arcomról nemsokára alább hagy

Nem tudja kitörölni az emléket az agy

Felnézek a plafonra, szótlanul nézek felfelé

Abban bízva, hogy nem kerül semmi a szemem elé

Azt érzem, hogy egy darab végleg kiszakadt belőlem

Egyre hevesebben dobog a szívem

Merengek magamban, telik-múlik az idő

Nem találok szavakat, nincsen rá megfelelő

Fáradt vagyok, belefáradtam mostanra

Belefáradtam a hiába való szavakba

Odakint derűsen süt a tavaszi nap

De idebenn rideg és borús a hangulat

Az élet legrosszabb pillanata ez

Ez az, ami minden emberi szívet egy életre tönkretesz

Rád gondoltam...

Rád gondoltam

A szívem megdobban

Mosolyod rózsás, a csókod édes

Az én szívem, a te szívedtől véres

Ebbe az arcba szerettem bele

Megrendíti szívem a búcsú szele

Ezek a szemek és ez a mosoly

Nem viccek, ez tényleg komoly

Hiányzik minden szó, hiányzik az ölelés

Hiányzik minden elmulasztott érintés

Hiányzik a szívemnek a te szívednek melege

Hiányzik az életemből a te szíved szeretete

Szívem Árvácskákkal végig ültetéd

Remélem megérted valaha e sorok üzenetét

Minden egy álommal kezdődött

Minden egy álommal kezdődött

Egy álommal, ami után szívem eltörött

Tisztán emlékszem minden pillanatára

Életem egyik legsötétebb, legborúsabb napja

Heves szívvel ébredtem egyik reggel

Fejemben egy meggondolatlan, kósza tervvel

Annyi volt a lehetőség, de én feltettem mindent egy lapra
Bíztam magamban, bíztam egy magasabb akaratba

Nyitott szemmel feküdtem az ágyban

Törtem a fejem hatásos mondatokban

Eljátszottam már ezerszer a gondolattal

Sok különböző, vadabnál vadabb változattal

Eltökélen, bízva a döntésemben

Elindultam egymagamban, félszegen

Beértem hét órára az iskolába

Szívemben félelemmel, azt a bizonyos lányt várva

Könnyű léptekkel érkezett, mosollyal az arcán
A lelkem is bele remegett személye látván

Barna haja jobbra-balra lengett
A lában szinte, földbe gyökeredzett

Minden gondolatom szerte foszlott

Megjártam volna inkább ezer poklot

Erőt vettem magamon, éreztem, ezt most kell megtennem

A lábam magától megindult, nagy levegőt vettem

Beszélhetünk, kérdeztem halkan, s riadtan

Néhány lépést tovább ment, majd hirtelen megtorpant

Lassan megfordult, a szívem nagyot dobbnat

A testem lágyan remegett, mint aki hideg vízbe csobbant

Hozzám lépett, kíváncsian várta mondanivalóm

Én úgy gondolta magamban, nincs több vesztenivalóm

Belekezdtem bátortalan, mondtam tudtam
Elmondtam mindent amiben biztos voltam

Nagyon tetszel és nagyon szeretlek
Lenne e kedved velem találkozni esetleg?
Álmomban a szemembe nézett
S, elmondta ő is, amit irántam érzett

Elfogadta a meghívást, nagyon örült neki
A szívem majd ki ugrott, ez olyan isteni
Oly vidáman váltunk el egymástól
Majd kiugrottam az akkor érzett boldogságtól

Alig vártam a Pénteket, azt a várva-várt napot
Amikor a kedvemért az angyalok félre verik a harangot

Már számoltam a perceket, végre mikor láthatom

Mikor jön el a pillanat, amikor karjaimba zárhatom

Az órák szinte csiga lassúsággal teltek

Lassan csapdába zártak a borzasztó kétségek

De elérkezett a pillanat, hetet ütött az óra
Megérkezett a lány, oda lépett az ajtóba

Asztalhoz ültetett egy kedves pincér minket

Engem és Őt követett a szemével minden tekintet
Izgatottan fészkelődtem, a pillantásunk találkozott

Mire a lelkem végre teljesen megnyugodott

Egy kellemes estét töltöttem el ott vele
Kicsit izgultam, úgy csillogott a szeme
Eljött a búcsú, amit nem vártam
Magam a cselekvésre végre elszántam

Hozzá léptem és két puszit nyomtam az arcára

Ami ezek után jobban hasonlított egy rózsára

Jól éreztem magam, ez volt életem legjobb estéje

Megőrzöm e szép órákat örökre emlékeimbe

Minden ezzel az álommal kezdődött
De a valóság, enyhén másképp végződött

Mikor elmondtam neki, mit is érzem iránta

Nem nézett a szemembe, elfordult más irányba

A meghívásra nem mondott sem igent, sem nemet
Nem mondott a világon semmi egyebet

Kérdeztem tőle, hogy van e valami baja velem

Attól féltem rosz benyomást tettem

Aggódtam, kétségek közt hánykódtam

Nem sokan láttak még ilyen állapotban

Eltelt egy kis idő, de megkaptam a választ

A lány tekintete nyugalmat áraszt

Van valakim, hangzott a felelet

Éreztem, odabent a szívem megrepedezett

Ez sem jött össze, gondoltam magamban

Belül mély űrt éreztem a hasamban

Le voltam törve, szomorú lettem

A lánytól közben szégyenteljes búcsút vettem

Nem minden az álom, s nem elég a szív ahhoz
Ahhoz, hogy közel kerülj a bizonyos lányhoz

Csillagos este van !

Nemcsak egy apró titok vagy a szívemben
Nemcsak egy múló ábránd vagy a fejemben
Te vagy az, mostanra már tudom biztosan
Te vagy a lány, aki mellett a szívem nem boldogtalan

Hosszú évek, szép boldog, meghitt percek
Ennyi idő kellett hozzá, hogy végre ráébredjek
Veled a szívem szaporábban ver
Kimondanám, hogy szeretlek vagy száz egyszer

Kevés az idő, útjaink hamar szétválnak
S, a lehetőségeim, mint a füst, elszállnak
Csillagos este van, a hold fényesen ragyog
Felnézek az égre, mindig rád gondolok

Hiányzik minden szó, amit eddig nem mondtam ki
De tudd, soha nem szerettelek volna megbántani
Teljes szívemmel tudnálak szeretni,
Ha ezt meg tudnád nekem valaha engedni

Csak ő jár a fejemben

Csak az ő szíve fér meg a szívemben

Csak az ő keze marad meg a kezemben

Egy álmom sem múlik el már nélküle

Zárt kapuk a szívemen, nem tudok nyitni mögüle

Korlátaim mögül mindig bizakodva tekintek

Mindig csak a legjobban reménykedek

Ábrándozom róla, de nem lehet mindig csak ábrándozni

El kell, hogy jöjjön az idő, mikor a sarkamra fogok állni

Hosszú barna haja a vállára omlik

Elegáns, lazacszín ruhája leér combig

Ragyogó barna szeme, amivel át lát mindenen

Amivel hosszú, mély sebeket ejt drága kis szívemen

Kezét kecses csípőjére rakva

Az összes férfi szívét megbolondítja

ÁLMAIM VÖLGYE

Minden álmom, minden vágyam egy völgybe vezet
Ahol ott van az a lány, aki viszont szeret
Ott van minden, amire valaha vágytam
Ott van minden kedves emlék, amit a szívembe zártam

Magas hegyek között, hiszem, hogy létezik ez a hely
Ahol annyi az ihlet akár a tenger
A völgy egy sarkában tiszta vizű tó
Aminek a víztükre nyáron oly csillogó

Télen a szél tajtékosra korbácsol minden hullámot
Gyere el egyszer, akkor te is meglátod
Kicsiny tisztások, vadregényes tájak
Ott, ahol még a madarak most is szabadon szállnak

Magas hegyek között, hiszem, hogy létezik ez a hely
Ahol még a természet is szeretettel ölel
Vad ménesek nyargalnak, övék az egész erdő
Megriadnak, mikor megremegtet egy - egy ágat a szellő

Az erdő mellett zöldell, virágzik a rét
Annyi ott a bárány, még sem futnak szét
Kolompol a harang a kos nyakába
Őt követi hűen minden báránya

Szimatol egy kutya vidáman csaholja farkát
Megérezte biztosan volt gazdája illatát
A rét csendes, a bogarak zúgnak csupán
A bárányok némán legelésznek, oly bután

Magas hegyek között, hiszem, hogy létezik ez a hely
Nem jár arra rajtam kívül más ember
Kitárt szárnyú sas madár repül el fölöttem
Örül a szívem, hogy íly szép helyre születtem