Huszonkettő

" CSAK MOST SZAR, DE MOST NAGYON"
                                                  Szabó Georgina

Bevezető

1.

Huszonkét vers, huszonkét gondolat

Huszonkét életemet meghatározó pillanat

Személyek, akik fontosak

Akik életemben jelentős állomások voltak

Álmok, melyeket nem értem el

Érzések, melyek ellen harcolnom kell

Események, melyeken már nem tudok nevetni

Az időm fogy, elkezdek sietni

Régi mondatok ezek, s eljött a megfelelő pillanat

Mikor elmondom örömöm, s bánatomat

Nem félek kimondani, s a világ elé tárni

S, nem félek magamnak egy szebb világot kívánni

Voltak vágyaim, amik túl nagyok voltak

S, az újaim közül szerteszét folytak

Kalandok, harcok, rémes álmok

Melyekben egyedül vagyok és a pokol felé szállok

Íme hát ez vagyok én, s az időm nem hiába tengetem

Mert van itt belül sok, féltve őrzött emlékem

Halld hát meg nyájas olvasóm, s ne ítélj el

Mert az élet egy háború, ahol küzdeni kell

2017.05.25

A szívem

2.

Mikor kicsi voltam, nem voltak gondok

Minden nap olyan volt, amikor álmodok

Anya és Apa vigyázott rám, fogták a kezem

Nem hagyták soha, hogy bajom legyen

Ahogy nőtem, a dolgok egyre kuszábbak lettek

Egyre nehezebbé vált, hogy bárkit közel engedjek

Nem tudtam bízni, senki nem volt olyan

Akkor már tudtam, az életem nem lesz gondtalan

Amikor kicsi voltam, a szívem egy ütemre vert

Nem féltem megmosolyogni minden nőt, férfit, embert

Gyermek voltam, tiszta szívű és igaz, hittel tele

Akinek mára már megkeseredett a szíve

A szívem néha már elfelejt dobogni

Arcomon komor ábrázattal tudok csak létezni

Az álom is elkerül, jó messze

Küszködöm vele minden este

Tavaly óta szorongat egy érzés, magával ragad

S, ezért nem vártam ezt a szomorú nyarat

Belülről rágja szét a lelkem egy komor gondolat

Mely után már nem kell várnom a holnapokat

Ez a seb, mely már nem gyógyul be

Belekeseredtem az egész életembe

Nincs őszinte mosoly, nincs többé már

Nincs jó, nincs rossz, nincs reménysugár

2017.05.26

Vonatozás
3.

Robog a vonat, száll a füstje
Elvisz engem a végtelenbe
Minden héten legalább kétszer
Egy év alatt végtelenszer

Emberek körülöttem, emberek arra-erre
Felszállnak ők is, útjukat keresve
Mindegy, hogy reggel, délben vagy este
A vonat tova döcög Debrecenbe

Az ablakból végtelennek tűnő rétek, mezők, fenyvesek
Vadállatok, kiket meglesek
A nap csendben ébred, s, puhán simítja végig a tájat
Minden bokrot, fát és ágat

A harmat még csillog, itt is - ott is elenyészve
S, száll, hallik madarak éneke
A pacsirta dalol, még egy tücsök is húzza
Így siklik át a vonat a tegnapba

Csikorog picit
Mikor fém a fémmel találkozik
S, fut, szalad, majdhogynem lohol előre
S, a vasparipa eltűnik a semmibe

2017.05.27

Dominika

4.

Olyan rég volt már, de te még most is mosolyogsz rajta

Te voltál egy elvakult költő nappala és álma

Az érzésre még emlékszem, bár kopott mára

A szívem szabadon szárnyalt, nem rab madár módjára

Álom voltál, s vele minden

Azt gondoltam, nálad drágább kincs nincsen

Fel kellett ébredni és felocsudni

Mert nem lehet álmokból építkezni

Szép álom volt, kívánom váljon valóra

Hol egy magam fajta Bencének nincs nyomora, bánata

Fel kell ébredni, megint csak csendben

S, tapasztalni, hogy marja a szívem

Az álom nem valóság és nem is válik azzá

Ezért lett a lelkem boldogtalanná

Remény nincs, se jövő, se holnap

Hol e magányos szív mindent megkap

Ébredj, ébredj álmodból fel

Nincs veled senki, te magányos ember

S, hol ragyogott a csillag, nincsen már semmi

Nem lehet se jót, se rosszat tenni

Bár fájt, akkor nagyon

Az emlékét magam után hagyom

Egyszer végre, egy lágy, tavaszi estén

Felállok és által sétálok a mezsgyén

2017.05.28

Vihar
5.

Vidáman néz a nap a magasból
Madarak kórusa csivitelve dalol
Fülledt az idő, zengnek a méhek
Szép virágok mindenfele, rajtuk döngicsélnek

Az ég kék, tiszta, sehol egy felhő
Nagy a forróság, szinte rekkenő
Fecskék serege rovarra vadászik
Fészkükből ki be ingázik

De történt valami, lágy szellő simítja a tájat
Amitől még a madarak is elhallgatnak
Bárány felhők rohamozzák az eget
Elsötétítve ezzel a felleget

Mind egyre sötétebbek, egyre komorabbak
Véget vetve ennek a gyönyörű napnak
A sötét sereg alacsonyan szárnyal
Visszatérnek otthonukba gazdag zsákmánnyal

Az ég már sötét, vad hullámokat korbácsol a szél
Rázkódnak a fák, amiket elér
Vad moraj hallik, valahol a távolban
Valami készül fenn a magasban

Átszeli az eget egy hosszú, fénylő villám
Dörög és üvölt, ahogy kifér a torkán
Esőcseppek záporoznak, kopognak a tetőn
Ülök és nézem, merengek a jövőn

2017.05.29

Magam
6.

Én vagyok, csak én, én, magam
Kinek lehetne a szíve gondtalan
Ki csendes, de nagyszájú is tud lenni
Ki mindent megtenne, ha tudna szeretni

Az élet egy ösvény, távoli, hosszú
A vége egy kastély, ami ezer tornyú
Az út nem mindenkinek egyenes
Főleg, ha az ember elveszett, szerelmes

Ki önzetlen és másoknak is szeretne örömet adni
Segíteni, majd hátrálni, vissza lépni
Kinek egy igazi mosoly minden pénznél többet ér
Ki viszonzás kép soha semmit nem kér

A szavam igaz, higgy hát nekem
Bence voltam, felesd el a nevem
Tétova sötét perceim bele vesznek a fénybe
Bele a szikrázó, melengető napsütésbe

Ti szívek, kikkel utam találkozott
Ti vagytok rá a tanúk
Nem volt hozzá elég hosszú a karom, hiába nyújtóztam
S, kérlek ne legyetek szomorúk

2017.05.30

Álom
7.

Álmaimban oda szállok, hol öröm és béke lakik
Hol szívem nem magányban elmélkedik
Angyalok és Tündérek víg táncot járnak
Gondolataim szabadon a széllel szállnak

Ott nem vagyok egyedül, mert te fogod a kezem
Ahol nem hajlok bánatra, nem könnyezik a szemem
Arra a keserű szomorúság ismeretlen fogalom
Amerre tudom, nyugodt lesz a holnapom

Hozzám búj, s végre átfordul a szívem
S, valóra válik, amit szánt nekem az isten
Mosolygom, igazán és tisztán látok
Mert Te vagy, kire régóta várok

Bár lenne valóság és nem csupán álom
Szeretném, vágyom, hogy valóra váljon
Addig itt ez a hely, ahol ott lehetek veled
Ahol nem számít, mit mondanak az emberek

2017.05.31

Tünde

8.

Szeretem, s vele akarok lenni

Ő az a lány, akit nem tudok feledni

A szívem nagyokat dobol minden percben

Mert rá gondolok, belevesztem

Olyan különleges, nem múlik, csak erősödik

Az elmém álmomban csak róla ábrándozik

Tudom hiába, hisz nincs esély arra

Más szíve helyett az enyémet válassza

Tudom! Tudom! De nehéz megértenem

Mert a szívét, teljes szívemmel szeretem

Epekedem érte, vele akarok lenni

Elfogadnám őt, hajlandó lennék érte változni

Dobog, zörög a szétzúzott ketyegő

Érted sír, érted virraszt egy magányos szerető

Nem vagyok éhes, az ételnek nincs már íze

A szememben az égnek is szürke lett a színe

Arra gondolok, ahogy akkor egyszer táncoltunk

Debrecenre, fagyizásra, sétára, a te arcodra

A veled töltött idő minden pillanatját vigyázom, őrzöm

Látod, emiatt kell, hogy elmém rajtad őrlődjön

Nem tudom kibírom e, vagy meddig még

Közelebb lépnék, ha engednéd

Merj bízni, adj nekem teret

Ne hagyj el, ne hagyd magára szívemet

2017.06.01

Fájdalom

9.

Ez a teher, ami a szívemet nyomja

Nincs a világnak nagyobb kínja, fájdalma

Szabálytalanul kopog, puff-puff bumm

Már nem is számolom

Az éjjel már nem a régi, nem pihenek semmit

Virrasztom egymagam, virrasztom hajnalig

A gondolatok egymás után végig cikáznak

Nincs rá esély, hogy szebb világot álmodjak

A nappalban a percek lassan, némán döcögnek

Az idegeim egyre csak őrlődnek

A boldog pillanatok már nem lepik el a rosszat

Itt az idő, hogy válasszak

A tér, az idő már nem jelent semmit

Csak egy fiú vagyok, aki elveszíti emlékeit

A szépet, a jót mind egyre feledem

Keserű sorsom, életem temetem

A bűnöm a lelkemen száradt máig

Egy élet is kevés lenne felsorolnom hibáit

Elbújtam a sötétben denevér módjára

Így állt az arcom hamis mosolyra

Az ő szent színe előtt vágyom megméretteni

Fájdalmamat utoljára papírra vetni

Könny nélkül a szememben végre búcsút venni

Soha többé senkit nem szeretni

2017.06.02

Mónika

10.

Az élet csodálatos, tele meglepetéssel

Ha nem is sokkal, azért egy kevéssel

Kellemeset kellett csalódnom, mikor az utam a tieddel találkozott

A szívem a te szívedre támaszkodhatott

Mindig erőt tudtál adni

A rosszban is a szépet látni

Mikor sírtam, nem tudtál rajtam nevetni

Egyikünk élete sem könnyű

Mindkettőnk életében ott áll egy csillagszemű

Akiért, ha kell, ha nem könnyeket ejtünk

Akiket nem könnyen felejtünk

Tisztellek és köszönök mindent neked

Mert a lelkem nem egyszer segítetted

Egy tündér vagy, az én jó tündérem

Szép élet vár rád, azt nagyon remélem

Neked adom egy kívánságom, váljon valóra

Ami a szíved legmélyebb, legtitkosabb álma

Kívánom adjon erőt az úr, soha ne fájjon

S, rád minden angyal 1000 szemmel vigyázzon

A szép jövőd biztos, hisz meg van írva

Te leszel a föld legboldogabb virágszála

Ne add fel, megérdemled

Életed jó kedvvel és mosollyal élhessed

2017.06.03

Csók

Egy lopott csók az ajkadból

Kiszakít a mostanból

Elrepít a fényes boldog mába

Ahol nincs a férfiúnak szomorúsága

Egy lopott perc távol, ettől a pokoltól

Amiben ez a szív csak rád gondol

Sivár élet, messze, távol

Amit életnek lehet nevezni, boldogságtól

Egy órán által magamhoz ölellek

Mert téged igazán szeretlek

Simítok végig által a hátadon

E percben igazán nem álmodhatom

Elüti az éjfél már az óra

A szerelmes szívnek nincs nyugovója

Át egy életen, fogom a kezed

S, köszöntöm minden reggel az én szerelmemet

2017.06.04

Georgina
12.

A középiskola minden szép emléke hozzád vezet
Ilyenkor a szívem boldog, végre nevet
Minden nehéz időben ott álltál mellettem
Nálad jobb barátot soha nem kerestem

Emlékszem rád, az első napodra
Amikor személyed, személyem padtársnak választotta
Már fél szavakból is megértettük egymást
Még a matekdoli sem okozott kihívást

Az érettségire együtt készültünk fel
Eszembe jutottál így korán reggel
Az ördögi körből azért kimaradtam
Csak egy fiú, csak Benőőő voltam

Légy jó, így búcsúztam el
Nem felejtelek, te nem vagy olyan ember
Bár az élet nem könnyű, tudom te erős tudsz lenni
Az életed értelmét nem kell örökké keresni

2017.06.05

Kutyám
13.

Tarka kis szőrcsomó, alig volt hangja
De minden este a holdat vonította
A lépcsőn csak bukdácsolt, annyira apró
Megértettük, ezért volt ilyen ragaszkodó

Imádott enni, habzsolta amit elé tettem
Mikor őt néztem, mindig boldog lettem
Naphosszat napozott, napfürdőt vett
Mindenben, mindig játékot keresett

Szerette, ha a sasát simogattam
Ott feküdt a lábamnál, pihent gondtalan
De ha előkerült a labdája
Rohant, futott vidáman vágtázva

Sokszor ültünk, mi ott ketten
Hagyta, hogy kezem a fejére tegyem
Átérezte fájdalmam, bármit mondtam neki
Nem volt nála jobb kutya, ki gazdáját ismeri

Itt van a szemem előtt, most is itt játszik
Annyira okosnak és ügyesnek látszik
Jó kutya voltál, jó bizony
Éjszakánként a vihart veled vonítom

2017.06.06

Az isten
14.

Imám és fohászom hozzád szól
Örömben és bánatban szívem hozzád fordul
A legnagyobb kínban is erőt tudsz adni
Erőt, hitet tudok belőled meríteni

Te ott vagy mindenhol, mindenkor és mindig
Te tudod egyedül amit a szívem áhít
Nézz le rám fentről. egyengesd utam
Kapj el, amikor lelkem a magasból zuhan

2017.06.07

Kudarc
15.

Itt él bennem, ez minden napom
A kudarc, az arcomba kapom
Régóta már, de most is félek tőle
Így halad a sorsom előre

Kudarc reggel, délben és este
Holott a szívem nem ezt kereste
Harcolok ellene, próbálok küzdeni
Próbálok a világba kitekinteni

Miért érdemlem ezt, magam sem tudom
Bármit teszek, bele bukom
Közelebb lépnék, de a kudarc már feni a fogát
Hiába várok szebb jövőt vagy csodát

Te átkozott szörny, hagyj már magamra
Lelkem had szálljon a magasba
Hagyd, hogy nyugodt legyen az álmom
Hagyd, hogy szeressem, mert erre vágyom

2017.06.08

Szüleim
16.

Drága szüleim, anya és apa

Én úgy látom, nagyon nehéz a szülők dolga

Minden nap új dolgokkal szembesülni

S, meg is kell ezeket érteni

Köszönök mindent, mit megtettetek értem

Magamat veletek boldognak érzem

Rengeteg dologra megtanítottatok

Mindig a jó út felé fordítottatok

Gondoskodtatok rólam, mert az élet ezt kívánta

Sokat segítettetek a tanulmányaimban

Lassan eljön az idő és ez fordítva fog történni

Bízzatok bennem, a gondotokat fogom viselni

2017.06.09

Túl lépni
17.

Hányszor elkövettem ugyan azt a hibát
Követtem a szívem szavát
Akartam és nem csak szerettem volna
Hibáztam, könnyeim csordulva

Érezni akartam, nem tompán, valóban
Boldogságtól szárnyalni, nem csak álmaimban
Magamból adni, átadni a szívem
Változzon, bonyolódjon az életem

Összecsaptak a hullámok, engem csapkodtak
Nem hagyták, hogy bízzak, álmodozzak
Most sem tudok bízni, de tova léptem rajta
Magam mögött bánat és könnyek tava

Erős leszek, próbálok az lenni
Bízni, remélni, várni, álmodni
Lehet nem ma és nem is holnap
De egy nap hiszem, hogy valóra válhat

2017.06.10

A sors
18.

Furcsa egy barát ez
Néha-néha keresztbe tesz
Vezet, utat mutat nekem
Nem hagyja, hogy nyugodt legyen az életem

Sokszor fáj, amit velem tesz
Ezzel nekem bánatot szerez
De tudom ez így van jól
Hisz a sors boldogsággal kárpótol

Olyan embereket ismerhettem meg
Kiket a szívem igazán szeret
Kikkel osztozhatom az úton
Kik nem hagyják, hogy ez élet magányban múljon

Keresztezik utam igaz és hit hű szívek
Egy igazi, kibe a szívem beleszeret
A kérdés csak az, hogy a sors, hogyan is akarja
S, e várakozás a szívem meddig szabdalja

Sors, te mester, az idő ura
Ki minden léptem, mozdulatom irányítja
Sok kín után légy hozzám igazságos
Hisz a balszerencse régóta átkoz

2017.06.11

Testvérem
19.

Patrik te "jámbor" lélek
Aki ránk néz, nem gondolná, hogy testvérek
Úgy különbözünk, mint két madár
Te szárnyalsz, engem az élet bezár

Sokszor kívánom bár lenne ilyen ez élet
Ahol nem teszek fel több miértet
Mert tudom, ez nem véletlen
Más életben bíz sokat vétkeztem

Körbevesz téged minden oldalról nagy halom barát
Olyanok, kiket az én szívem is kívánt
Minden este van kivel lenned
Van kihez ragaszkodhatsz, van kit szeretned

2017.06.12

Egy nap
20.

Egy nap, talán majd véget ér e pokol
Hol a szívem nem engem okol
Hol nem múlik hiába minden szó
Hol nem létezik magány, nem ennyire kínzó

Egy nap, talán majd végre
Elmúlik az élet sok keserű emléke
Sok seb bezárul, begyógyul örökre
S, nem lesz olyan pillanat, ami felfeszítse

Egy nap talán majd ő is ráébred
Hogy e szív mindent megtenne érted
Valóra váltana egy szebb holnapot
Elfeledve a múltat és a tegnapot

Egy nap talán majd megtudom
E földet mi céllal taposom
Mi a célja, hogy itt vagyok és szenvedek
Miért nem találom a szerelmet

Egy nap talán véget ér az utam
S, lelkem a semmibe tova suhan
Egy nap talán...
Találkozunk a semmi partján

2017.06.13

Búcsú
21.

Mindenem megvan, csak te kellettél volna

A szívem nem lenne egyedül, mert te itt lennél neki
S, akkor nem kellene ezt az életet magányban élni

Az álom a valóság vagy a valóság az álom
Mindent megteszek, hogy szerte ne szálljon
A varázslat már oda van, na meg a csoda
Leáldozott az ég legfényesebb csillaga

Nem tudok már sírni, nevetni sem
Ha nem gondolok rá, akkor nem is érzem
A fájdalom is mintha kezdene enyhülni
Nem fogok egyhamar táncra perdülni

Amikor csak eszembe jutsz, gyorsan lapozom
Az eget, a csillagokat most nem kutatom
Amikor kirajzolódni látszik az arcod, én inkább elfordulok
Jobb úgy neked, ha többet rád nem gondolok

Megvan az életed, de én nem illek bele
Neked ott van ő, légy hát vele
Ne haraggal gondolj rám, én sem úgy fogok
Éld az életed nélkülem, tovább kell szárnyalnod

2017.06.14

Becsukom a könyvet

22.

Egy álom, ami nem múlik el soha

Egy szenvedő szív, akinek nincs itt otthona

Egy ölelés, ami nem jön el

Egy szívdobbanás, ami még éppen kell

Az utolsó lépések a semmibe vesznek

Kevesen voltak, akik igazán szerettek

Egy csók, ami mindig csak váratott magára

S, halkan ez is bele vész a semmibe, a szomorúságba

Érzem, egyre jobban, egyre tisztábban

Nem egy olyan élet volt ez, amit mindig is vártam

Elmúlt a tél, kotródnia kellett

S, megjött a tavasz, madárka csicsergett

Sok pillanat volt, amiben bíztam, reméltem

Amikor egyedül voltam, s féltem

A tavasszal mindig minden változik

A szívem is egy szebb jövőről ábrándozik

Eltelik néhány év és nem marad semmi

Nem fog engem már senki sem keresni

Jönnek az őszi esők mind, s egyre

S, már neki sem lesz rólam egyetlen emléke

Becsukom a könyvet, itt a mese vége

Beleuntam a magányos, keserű egyedüllétbe

Emberek jönnek, emberek mennek

Nem találtam e világban igaz, s örök szerelmet

2017.06.15