Árvácska

„Ezerszer ölellek,
Annyira szeretlek”

 Versek:

A bűvös fal

Kettőnk között ott áll a bűvös fal
A magas kő szikár alakjával
Kettőnk között ott áll a szerelem
Melynek virága a kőfalakat megrogyasztó érzelem

Köztünk bú sosem támad,
Oly szívesen lennék az életben a társad
A fal minket el nem választ
Kapcsolatunkban új alapokat támaszt

Messze

Olyan nagy köztünk a távolság
Mint a földtől a többi világ
Úgy hiányzik, minden szavad
Nem szeretnék csendes nyarat

Ha lehetne, örökre melletted maradnék
Nem választana el sem árok, sem szakadék
Két madár ül egy ágon
Nincs akadály, hogy együtt szálljon

Nőnapra

Fogadd szeretettel ezt a verset,
Melyet saját kezemmel írtam neked
Ne csüggedj, ha kudarcok érnek
Vannak, kik jót akarnak néked

Piruló arcod rám mosolyog,
Gyönyörű szemed csillogva ragyog,
Kívánok neked boldog nőnapot

Ha volna még…

Ha akadna számomra esély hozzád
Átúsznám a leghosszabb folyó hosszát
Mindig a szemem előtt ragyogsz
Amikor rád gondolok mindig mosolyogsz

Megvilágít téged a forró napsugár
Nem kell ide lélekbúvár
Tudom mit érzek
Tudom, hogy mitől vérzek

Tudom, hogy mit kell tennem
Már csak az a kérdés, hogy neked tetszem?
Ez a befolyásoló tényező
Nem lesz Budán újabb vérmező

Önzetlen szeretet

Képes lettem volna megváltozni érted
Neked adtam volna sok hosszú, boldog évet
Úgy szerettelek volna, mint méh a mézet
Örülök, hogy megismertelek téged

Sajnálom, hogy nem szeretsz viszont
Mert a szívemből a boldogság kiront
Sokat bánkódtam a dolgok miatt
Olyan lettem, mint aki álmából felriadt

Soká merengtem a történteken
S, a barna csillogó szemeken
Levontam tehát a szomorú tapasztalatot
Nem jó ha a szíved rögtön odaadod

Nem tudlak feledni

Már mindent megtettem, próbállak feledni
De te olyan vagy akit nem lehet elfelejteni
Minden mosolyod egy újabb történet
Én mégis tisztelem minden döntésed

Mikor már épp nem gondolok rád
Megpillantom arcod körvonalát
Akkor sétálsz velem szembe
S, így még mélyebben bezárlak a szívembe

Megdobban a szívem, nagyot dobban belé
Tudom, hogy nem szabad, de a vállam felett nézek hátrafelé
Látom mosolyod, ami egy örömteli álom
Nincs ilyen még egy széles e világon

Ábránd

Te vagy nekem a boldogság, te vagy az élet
Bármit tennél mindig szeretnélek
Gondolok rád mindig, istenem hányszor
Ahányszor látlak ölelnélek százszor

Minden egyes nappal közelebb a véghez
Minden nappal közelebb a szenvedéshez
Szenvedek, mert nem látlak,
Nem ölelhetlek, nem halhatlak

 

Mi lett volna ha…


Mi lett volna, ha másképp alakult volna minden
De nekem sajnos ilyen szerencsém nincsen
Mi lett volna, ha randevúra megyünk
Eszünk, szemezünk és csevegünk

Mi tettem volna, ha elérkezik a búcsú
Olyan csókot adtam volna, amitől soka nem lettél
 volna szomorú
Mi lett volna, ha ezt másképp írták volna meg?
Mert így soha meg nem tudhatod, mennyire szeretlek

Viszonzatlan szerelem

 

Nem tudok enni, étvágyam sincsen
Ameddig köztünk békesség nincsen
Elönt a bánat, elhagyom magam
Nem tudok mit mondani, eláll a szavam

Rád gondolok, vajon hol is hibáztam
Én vagyok az oka, talán valamit rosszul csináltam?
Olyat mondtam, amit nem kellett volna?
Elmondod, mielőtt a lelkiismeretem szólna?

Te és Én,

Amikor már először megszólítottalak már éreztem valamit
Kristálytisztán csengenek a fülemben a szavaid
Nem egészen tudom mit gondolsz rólam
Abban biztos vagyok, ezt jól elszúrtam

Olyan sokan vannak a szerelmes párok
Vajon lehettünk volna mi is olyan boldogok?
Tágas barlang az én szívem
Világítsd meg fényeddel szépen kérem

 

Sóvárgás

Árvácska, Árvácska, gyönyörű virágom
Te akiért egész életem során sóvárgom
Szerelmem, szerelmem, kérlek maradj velem

Nélküled boldogtalan marad az életem

Angyalom, angyalom, életem szerelme
Folyton te jász az eszembe
Kedvesem, kedvesem, drága kedvesem
Nagyot dobban utánad most is a szívem

Galambom, galambom, barnaszemű galambom
Nagy boldogság egy fiúnak, hogy ilyen lányra akadjon,

 

Március végétől

Március végétől megváltozik minden
Ami eddig rossz volt többé nincsen
Szívemből a bánat örökre távozik

A helyére árvácska és a boldogság költözik

Várom már jó ideje ezt az alkalmat
A várva-várt első csók végre elcsattanhat
Nem érdekel mit gondolnak a többiek
Egy versszakot sem sajnálok neked

Jobban kedvellek, mint saját magamat
Ha nem lennél nem tudom hogyan élném túl a nyarakat
Szeretlek, mert mindig mosoly bújik a szád sarkában
Az életem értelmét benned megtaláltam

Félek attól, hogy nagyon fog fájni
Attól, hogy a mi szerelmünk nem fog örökké tartani
Félek, nem tudunk kihasználni minden percet
S, félek attól is, hogy soha nem tudod meg, volt egy fiú aki nagyon szeretett

Rettegek attól, hogy bármikor elveszíthetlek
Hidd el, nagyon, de nagyon szeretlek
 

Könnyek tava

Egy csepp, egy csepp és még egy újra
Vihart kavar a könnyek hulláma
Lábam előtt gyűlnek a könnyek
S, lassan kifelé gyűrűznek

Sós könnyek csordulnak le az arcomon
Miért, miért épp azon gondolkozom
Fáj,  nagyon fáj nekem
Miért nem lehetsz mindig velem

Sosem fogom tudni abba hagyni
Nem tudok másra, másra sem gondolni
Csorog a könny, nedves az arcom
Érted mindig nagyon aggódom

 

A nagy titok

Azt súgja a szívem, azt súgja egyre

Miért nem állok eléd és nézek a szemedbe

Egyre csak rád gondolok
Vajon valóra válik e egyszer amire most gondolok
Van egy titkom amit előtted is tartok
Amit soha, még a szüleim előtt sem hallok

Lehet, hogy már nem is titok, bár próbáltam titkolni
De ezt az érzést nem lehet elrejteni
Hiszen olyan nyilvánvaló minden tettem
Biztos vagyok, hogy ismeri már a jeleket minden szerettem

Felragyog az arcom, amikor téged látlak,
Mindig azt hiszem, hozzám sietsz, annyira várlak,
De amikor elsétálsz előttem, visszacsobbanok a valóságba,
Ebbe a szomorú, magányos világba

Bár azt súgja a szívem, azt súgja egyre
Miért nem állsz oda és nézel a szemébe
De tartok attól, hogy elfordulnál tőlem
S, hiábavaló lenne ettől kezdve minden tettem

Így hát megmarad a képzelet és a kegyes ábránd
De remélem, egy nap közösen nézzük a szivárványt

Hiszen hosszú az élet, de nincs idő szomorkodni
A nagy vallomásokat nem kell sokáig halogatni

Séta a naplementében

Eljárta körtáncát ismét a nap

S, nyugodni tér a kertek alatt

Nem sétál sok ember, csendes az utca

Némán, egymás mellett egy szerelmes párocska

Kéz a kézben, haladnak előre

Boldogok, hiszen mind a ketten rátaláltak szerelmükre

Csend van, de nem is kell semmit mondaniuk

Olyan bensőséges, olyan egyforma minden gondolatuk

Megérkeztek, s leültek egymás mellé egy rozoga padra

S, a lány a fejét a fiú vállára hajtja

Majd belenéztek mélyen, egymás csillogó szemébe

S, így bontakoztak szoros ölelésbe

Szerelmi zálog

Elmúlik ez egyszer, nem tudom elhinni
Ennek a szerelemnek valami véget tud vetni?
Hiszen annyira szeretlek, mint soha senkit
Nem hallod talán a szívem hangjait?

Szerelmen záloga legyen ez a versszak
Ez legyen a zálog arra, hogy soha el nem súvaszlak
De hogyan is tudnálak valaha feledni
Szeretlek, miért nem tudod elfogadni?

 

Közös emlékek

Annyi a közös emlék, felsorolni is hiába
Gondolj csak vissza azokra a közös órákra
Boldog vagyok melletted, de miért múlik el minden ami szép
Miért fáj a szívünk a tegnapért?

Miért nem örök a ma?
Hisz akkor nem kellene elválnunk soha
Az élet egy szép hosszú mese
Ki tudja mikor érünk a végére?

Te vagy az egyetlen, aki örömöt okoz
Nélküled az egész élet csak egy bezárt doboz
Most is érzem ölelő, puha kezed
Nagyon hiányzol, nagyon rossz nélküled

Csak álom volnál?

Csak álom volnál, egy boldog álom
Minden szavad, minden tetted csak gondolom?
Nem lehet valóság, amit érzek?
De hisz szeretlek, az isten áldjon meg!

Minden nap veled, egy életen át
Egyre csak élni az élet hömpölygő sodrását
Kibírni és kitartani jóban és rosszban,
Szegénységben és fájdalomban

 Miért Árvácska?

Miért hívlak így, és nem a neveden?
Bár gyönyörű a neved én mégis ezt szeretnem
Rég volt, reggel az iskola előtt vártalak
Azóta amióta először láttalak

Egy lány sétált egyedül az iskola felé
Ezért úgy gondolom, elsétálok elé
Együtt beszélgetve érkeztünk meg az iskolába
S, boldog voltam, mert mosolyt csaltam az arcára

Jobb hangulatban telnek azóta a napok
Azóta is csak rád, csak rád gondolok,
Ahogy a napsugár megtörik, a barna hajadon
Nem akarom, hogy az ég ránk szakadjon

Születésnapodra

Tavaszi rózsacsokor édes illata
Ez legyen, életed legboldogabb napja
Ne törd össze az ajándékom, mielőtt oda adnám
A szívem egy dobozban, örülnék, ha egy nap a tiedet kapnám,

Március vége van, gyönyörű minden
De nálad bizony szebb a világon nincsen
Gyertya fénye lobban a születésnapi tortádon
Eljött az ideje, hogy az ünnepelt kívánjon

Fáj nagyon
 

Minden napom nélküled tele iszonyattal

Szívem telítve fájdalommal

Gyötör a bánat, hogy nem tudok ellene tenni
Nem tudja senki miért kellet ennek így történni

Nagyon jó lenne veled együtt lenni
Ezt soha nem fogják tudni megérteni
Gyötrő bűntudat hordozza bánatom
Abban reménykedem, hogy egy nap mosolyod újra látom

Elég a nemből

Szemem nem rezdül, mélyen nézek a tiedbe
S, elveszek lassan álmaid tengerébe
A szívem egyre gyorsabban dobog
Amikor rád, rád gondolok

Pillantásod édes, akár a friss méz
De hozzád közeledni oly nehéz
Mert mit ér az életem, ha nincs kivel megoszthatom
E csodaszép lányban vágyaimat látom

De mint a rózsa, ami nem nyílik télen
Akár a lelkem, megfagyna, minek is éljen
Mert fáj minden nem, amit egymás urán kapok
Eljött az idő, jobb sorsot akarok

Levél

Ha levelem végre kezedhez kapod

Gondolj rám egy kicsit, én látom mosolyod

Egymagam vagyok, csendes és fáradt

Azt gondolom, ma holnap elvisz a bánat

Megküldöm neked ez a levelet

Bizonyságul nagyon jó volt melletted

Tudom, kopott már a szavam

Szeretlek, ezt nem akartam

Nem akartalak soha megbántani

Neked akartam a lelkem is adni

Szomorú ez, szomorú tudom

De hiányzol nekem, bizony nagyon

Puha ölelés

Puha ölelésbe bontakozva

A kezem a hátad simogatja
A fejem a vállamra hajthatod
A bánatod rajta kisírhatod

Jó dolog az ölelés
Puha, meleg és békés
Azt érzem, ilyenkor megszűnik minden
Ami gond volt, többé nincsen

Hiszen ha megosztod mással, ami a gondod
A szívedről a nagy sújt lerakod
S, mennyivel könnyebb is így élni
Ha tudod, hogy van akire lehet számítani

Szerelem

Egyre mélyebben fúrod magad a fejembe
Olyan jó érzés, amikor belenézek a szemedbe
Nélküled egy percem sem tudnám elképzelni
Folyton a te neved szeretném kimondani

Félek, félek elmúlik a pillanat varázsa

Felnézek és nem vagy mellettem valójába
Összemosódik a valóság és a képzelet
Ilyen is az, amikor az ember valakit nagyon szeret

Vegyes érzések gyűlnek bennem

El kell, hogy mondjam végre, szeretem
Nehéz most elengedni, szorítom a kezed
Nagyon rossz, nagyon rossz nélküled

A szívem folyton megdobogtatod,
Egyre csak rád gondolok

Szeretni, egy életen át

Messze, de oly messze vagyok tőled

De hidd el, hidd el végre, bolondulok érted

Átölelni téged, egy hosszú álomba férne

Meg lenne gondosan tervezve minden egyes perce

Nem tudom biztosan, akarod e tudni

Azt, hogy én egy életen át tudnálak szeretni

Nem tudom, készen állsz e erre

Készen ál e egy hosszú, boldog szerelemre

A lelkem fáj

Fáj, nagyon fáj a lelkem

Mit kellene tennem, hogy egy lány belém szeressen

Annyira vágyom egy puha ajakra

S, hogy egy leányt tartsak végre a karomba

Fáj, nagyon fáj a lelkem

Mit kellene tennem, hogy egy lány belém szeressen

Nem tudom megmondani, mit meg nem adnék érte

Nem akarok azzal a magánnyal élni, ami egész életem végigkísérte

Séta az alkonyatban

Csend és sötét, két jó barát

Egy ifjú ember nézi a kirakatok ablakát

S, azt érzi, nem túl messze

Ott várja valahol a kedvese

Kedvesem, ha lenne,
Milyen boldoggá is tenne

De a bánat halkan hozzá szól,
Tudom mi az, amit hiányol

  

Hiányzik a kéz, mely átölel lassan

S, egy boldog csók, ami elcsattan

De ez a csoda még várat magára

Mag vagyon írva a fénylő csillagokba

Olyan jó lenne

Olyan jó lenne, gondolom magamban

Ha nem kellene csalódnom, többet a szavakban

Ha nem hagynának magamra, s nyomnának el

Mert egy kitaszított emberre senki sem figyel

Olyan jó lenne, most is azt gondolom

Ha nem időznék annyit a gondokon

Nem múlik el nap, hogy ne jutna eszembe

Ilyenkor könny gyűlik össze a szemembe

Olyan jó lenne, csak sikerülne végre

Ha bele tudnék nézni, szégyen nélkül a szemébe

Abból megértene mindent, s felesleges minden egyéb

Nem vérezne a szívem, mint akit megvágott egy cserép

Olyan jó lenne, de ha elmúlik a pillanat

Elszalasztok egy újabb alkalmat

Túl kell rajta esni, minél előbb

Mert ez a dolog, napról – napra egyre sürgetőbb

A szívem alig ver

Érzem, ahogy kicsúszik kezed a kezemből
Érzem, ahogy távolodik szíved a szívemtől
Kavarognak az érzések, amit irántad érzek
Az apró lángok a szívemben még most is égnek

Meglegyint a bánat szele
Annyira fáj, hogy nem lehetek vele
A szívem nagy beteg módjára
Alig-alig ver, meghasad a bánat súlyára

Rab lettem

Rab lettem, a saját szívem rabja
Be lettem zárva miatta
Bűnt követtem el, teljes szívvel szerettem
Mindig csak az ő örömére cselekedtem

Boldog voltam, boldog mellette
Folyton csak az ő boldogságát keresve
Megtettem mindent, ami tőlem tellett
Apró kis szíved soha többé nem didergett

Tudom féltél, nem merted elhinni
Azt, hogy valaki ennyire tud szeretni
Hallgass a szívedre, mindenki ezt mondta nekem
Igaz kell, igaz kell, hogy legyen

Amikor ŐRÁ gondolok,

Hűs szellő simogatja a fákat
Amerre csak jár, szeretet árad
A bánat a vállamról lejjebb csúszik
Az élet ilyenkor jobbnak tűnik

Őrá gondolok, vajon hol lehet most ?
Felkutatnám utána az egész várost
Tél van, az öröm ünnepe
Ilyenkor a család gyógyírt nyújt a szív sebeire

Őrá gondolok, nem tudom feledni
Mért ennyire nehéz, miért nehéz ezt megérteni ?
Azt, amit érzek, nem fogom feledni soha
Felidézem, ha eljön a legsötétebb óra

Ő az én mindenem,

Folyton csak a fényképeit nézem,
Majd megszakad a szívem, mindig azt érzem
Nem bántott meg, nem lehet egy szavam se
Nagy gondot okoz nekem, a lénye megértése

Kedves és mindig rám mosolyog

Kivirul az arcom, amikor rá gondolok
Annyira széplány, epedem érte

Soha nem leszek boldog ebbe az életbe?

Adj erőt, adj erőt édes istenem

Mert ő az én, ő az én mindenem
Ő a fény a sötét éjszakában
Annyi mindet látok, ebben a lányban

Megmarad nekünk az álom,

Álmodni akarok, álmodni szeretnék

Mert akkor mindig, veled lehetnék

Nem lenne semmi, ami tőled elválasztana

A szívem csak érted, csak utánad dobogna

Szapora szívvel próbálok elaludni,
Próbálom lelkem és elmém elcsitítani

Olyan puha és békés hely az álmom

Veled leszek végre, már alig várom

De amikor elérkezik az ébredés és a döntés perce

Megveregeti vállaim a bánat szele

Azt már nem bírnám elviselni, még egyszer nem
Összetörne ezer darabra a szívem

Ezért lehet, az álmom soha nem lesz valóság

S, soha nem tudod meg mi az igazság

Bár a jövő reménye, még föl-föl csillan

Megmaradsz örökre, mindig az álmaiban

Véres szívem

Van valami, amit el kell, hogy mondjak

Van valami, amit akkor érzek, mikor látlak

Gyorsan telnek órák, s vele a percek
Eljött az idő, hogy végre kimondjam, Szeretlek

Annyi viszontagság után, a szívem még nagyokat dobban

Amikor csak mosolyogni látlak az álmaimban

Kemény tanító mester az élet, ha zokon nem veszed

Véresre mar a szíven minden sebet

S, hiába csordul a könnyem is belé

Ha az élet más gondot rak a lábaim elé

Hiába sajnálom, te ezt meg nem értheted
Mert más, más a te életed

Csalódnom kellett a sorsban már nem egyszer
Bármit is mondok, az mindenki kezében fegyver
Sokat hibázom, de remélem, egyszer végre megtanulom,
Az elrontott sorsomon hogyan kell változtatnom

Mindenkiben csak a jót próbálom, nézni
hisz Én sem vagyok tökéletes, én is tudok hibázni !
Feltétel nélkül tudok bízni bárkiben

Nagyon fáj, amikor csalódnom kell az emberekben

Te itt vagy, itt vagy mindig nekem!
Ha rád gondolok egy kicsit máris jobb a kedvem
Kimondani oly könnyű, el sem hiszed!
Nem tudom, mi lenne velem nélküled!