Magamról

Felmerülhet az olvasóban, hogy vajon ki is vagyok, honnan írok és mi vezérel, motivál az úton.
Így tehát életutam:


Bármily meglepő is Bencének hívnak.augusztus 6. születtem Sátoraljaújhelyben.
2015-ben töltöttem be a 21. életévemet. Közép nemesi családban nevelkedtem. Édesanyám Melinda egyéni vállalkozó itt Újhelyben, egy kis üzletet vezet. Édesapám János gyártási osztályvezető egy nagyvállalatnál.Egy testvérem van, aki három évvel fiatalabb nálam.

Az írással, a költészettel általános iskolában találkoztam először.Meghatározó pontja volt ez életemnek. Nem emlékszem mi volt az első vers amit olvastam, de arra igen, hogy odáig meg vissza voltam, a rímekkel, azzal, hogy milyen mély érzelmek és érzéseket lehet velük átadni az olvasónak, hallgatónak.Ezt a szeretetet erősítette bennem az egyik legkedvesebb  tanárom, Végsőné Fazekas Aranka (Jelenleg a Magyarok Világszövetsége Zempléni Tagozatának elnöke).
Számos iskolai rendezvényen és versenyen vettem részt, ahol mindig magamhoz mérten jól szerepeltetem. Ekkortájt kezdtem el írogatni nem csak kedvtelésből, hanem írtam az iskolai újságokba is. Hetedik és nyolcadik osztályban ismerkedtem meg számos olyan íróval, költővel, hála az irodalom óráknak, akikkel tudtam azonosulni. Át tudtam érezni fájdalmukat, melankóliájukat, vagy épp örömüket.Az általános iskola felső tagozatában csatlakoztam a Dráma szakkör munkájához. Színésznek akartam állni, annyira megtetszett ez a mesterség. Sok kedves baráttal itt hozott össze a sors, akik életét, pályáját most is szívesen követem. De semmi nem tarthat örökké és véget ért ez a szép időszak. Elballagtam és a közeli Gimnáziumba felvételizem, ahová természetesen felvételt nyertem. Itt kezdett körvonalazódni írói pályafutásom. Sok emberrel ismerkedtem meg, akik nagyon kedvesek lettek szívemnek.
Szerelmek pattantak ki minden tavasszal, de nekem valahogy soha nem sikerültek ezek a dolgok. Azért jó volt körülöttem boldog, szerelmes embereket látni, de meg kell hogy mondjam a szívem legbelül torka szakadtából ordított !
Nekem is tetszett néhány lány. Próbálkoztam megismerni őket, megkedveltetni magam velük, de valahogy sosem volt viszonzott ez a vonzalom. Számos versem, kötetem így született. Mert a szerelem, a boldogság megszállottja lettem.
Ez idő tájt rengeteg verset írtam, nem csupán szerelmi témában. Olyan emberekre találtam az iskola falai között, akik boldoggá tudták tenni hétköznapjaimat.
Például itt ismerkedtem meg azzal a művésszel, aki a veres köteteim borítóit tervezte.
Szóval kellemesen kellett csalódnom a rideg és zord középiskolában.

Ez sem tarthatott túl sokáig ugyanis véget ért a négy szép esztendő.
Tanulmányaimat a Debreceni Egyetem Informatikai karán folytattam.
Az Egyetemet, a családdal és az írással nehéz összeegyeztetni...
Rengeteg időt vesz el tőlem a tanulás. Szeretnék egy szép diplomát a magaménak tudni, így ezért mindent meg akarok tenni. Itt tartok jelenleg. Már harmadik éve koptatom az Egyetem padjait.