Göndör barna fürtök

Vesd meg, ki így susog: örökre
Szeresd, ki csókol, s nem ígér
Örökre szánt fanyar kötésnél
Egy csókterhes perc többet ér!

Gyóni Géza

Vad vágyak

Egy fülledt, nyári napon történ mindez

Amire a szívem örökké emlékez

Besötétített szobában ültünk, a forró nap elől megbújva

Ott, ahol a nap nem süt be sehova

Mellettem egy hosszú göndör hajú, barna lányka

Tudtam, hogy tartogat a szívem még valamit számára

Bőszen beszélgettünk, a pillantásunk néha találkozott

S, ilyenkor a szívem hangosabban dobogott

Féltem is néha, hátha meghalja

S, kitudja, hogy ezt ő hogy is gondolja

Hosszú haja a vállára omlott

Néha már arra sem figyeltem, hogy mit is mondott

Fehér felsőt viselet,ami a kebleinél megfeszült

Amire a pillantásom is nem egyszer rá vetült

Kék farmerszoknya, ami szép lassan egyre feljebb csúszott

Amit rögtön lejjebb húzott, amikor rám pillantott

Reszkető kezem hozzáért gyönyörű combjához

Éreztem, elérkeztünk barátságunk utolsó pontjához

Nejlonharisnyáján lassan végigsimított a kezem

Mire vad tűz ébredt szívemben

Bársonyos volt a tapintása

Kacér és eltökélt szeme pillantása

A harisnya egy egy helyen fel-felráncolódott

Mire halkan közel búj hozzám és a fülembe súgott

Göndör tincsei csiklandozták az arcomat

Csodáltam saját elszántságomat

Elpirult az arcom, de nem csak az enyém

Lehet, hogy jobb lenne, ha befejezném a mesém

Szerelmi Szikra

Éreztem, hogy megvolt köztünk mindig is a szikra

Hisz a szenvedély az, ami az embert szerelemre csábítja

Bizsergett a levegő, kettőnk között biztosan

De nem volt szívem, hogy barátságunk megrontsam

Nagyon fontos vagy nekem, nem akarlak elveszíteni

Túl fogunk ezen jutni, meg fogom a nyitját találni

Magas sarkú istennő, a világ szépsége

Amerre csak jársz kelsz boldogságot csempészel kicsiny kis szívembe

Egy mosollyal, kora reggel szebbé teszed a napomat

S, elfeledem máris minden bajomat

Te rossz vagy, én meg jó

Ez a párosítás annyira, de annyira csábító

Hiányzol

Mikor először láttalak, azt hittem angyal vagy

Tudtam, hogy az emlék a lelkemen is nyomot hagy

Féltem, hogy túl hamar

Hisz a bánat folyton megmar

Teltek a napok egymás után

S, úgy éreztem, túl vagyunk a pusztán

Egyre közelebb hozzád, szorosodtak a szálak

De a kötél mégis megszakadt, bárcsak láthatnálak

A múltból a jelenbe rögös úton értem

Annyiszor megbotlottam, érthető, hogy féltem

Áldozatkész vagyok, lehet, hogy ezt nem tudtad eltűrni

Ezért kellett engem véglegest elengedni

Oly kedves vagy nekem

Elveszed nem egyszer, százszor is az eszem

Néha arról álmodozom, hogy csak ketten vagyunk

S, mindent magunk mögött hagyunk

Álmodozom, de ugyan mit is érek vele

Pedig oly szép, oly gyönyörű, úgy csillog a szeme

Ha mosolyra görbül szép szavú ajka

Akkorát dobban a szívem, félek, hogy meghallja

Csillagos esték múlnak el, hogy nem vagy velem

Pedig én érzem, hogy ez bizony szerelem

Egy gyönyörű pillanat...

Érzem, ahogy barna szemed végigsimít rajtam

Elértem végre, amit mindig is akartam

Végre úgy nézel rám, mint nő a férfira

Hidd el ez mind rá van írva az arcodra

Viszonzom a pillantást, miért is ne tenném

Hisz e kapcsolatot már nagyon szeretném

Ölelem, csókolom, ahol csak érem

Szeretlek, szeretlek, én drága szerelmem

Oly soká tartott, mire te is ráébredtél mindenre

Ráébredtél e sírig tartó szerelemre

Csókolom a nyakad, mind lejjebb csókolom

Mire szemérmetlen mosoly fut végig az arcodon

Én is mosolygok, talán már bele is pirultam

Majd gondolkodás nélkül tovább halad az ajkam

Lassan lehúzom a kebleitől megfeszült pólóját

S, meglátom két nevelgetett, gömbölyű nagylányát

Egy- egy csókot nyomok mindegyikre

Majd folytatom utam, mind, egyre lejjebbre

Csókokkal halmozom, amíg csak ajkam bírják

S, kezeim is szépen, lassan simogatják

Ölelem úgy, ahogyan lányt eddig még soha nem öleltem

Köszönöm neked, édes, drága Istenem

Szorosan öleljük egymást, és ajkaink sem pihennek

De jobb, ha nem eresztem bőlére a részleteket

  

Egymás karjaiban 

Melkasod a mellkasomon, érzem, a szíved szaporán dobban

Még emlékszem a pillanatra, mikor ajkaid először csókoltam

Mézédes a csókod, ajkaink egymáshoz tapadnak

Nincs itt már helye a felesleges szavaknak

Mikor együtt vagyunk számomra megáll az idő

Csak érted ver a szívem, te csodaszép istennő

Csodállak téged, te elvadult tájak vad amazonja

Te vagy az, aki a mosolyt az arcomra visszahozza

Hiányzik a perc

Mikor gyengéden átölelsz

Hiányzik minden közös pillanat

Hisz az idő csak szalad

Egymás karjaiban, egyre szorosabban és hevesebben ölellek

Bármire képes vagyok érted, annyira szeretlek

Csókot lehelsz rám, s én viszont csókollak

Nincsen párja puha halványszín ajkaidnak

Végig simít rajtad gyengéden, erőtől duzzadó karom

Érzem a lábaid a derekamon

Körbefontak, s nem eresztenek egyhamar

De ez engem, egy cseppet sem zavar

Mindenkinek elérkezik egyszer az ideje

A szerelmünk, akár egy barackfa
Szépen nő, ha van, aki ápolgassa
Óvni kell, védeni, még az apró széltől is 
Hisz ha megsérül, minden semmis

Egyre csak nő, egyre kuszább, izgalmasabb
A szívem a szíveddel egyre boldogabb
Elérkezik az új tavasz, szép, meghitt idil
Úgy érzem, ha velem vagy a szívem mindent kibír

Felvirágzik a szerelem, fehér és rózsaszín virágokkal
Merre szárnyalhatnék ezzel a boldogsággal
Szívem a szíveddel egyszerre ver
Szeretni nem lehet csak szerelemmel

Ki tudhatja biztosan meddig is tart ez az élet
Ki kell tudni használni minden értékes percet
Nem bántam meg semmit, amit tettem
Egész életemben tiszta szívvel szerettem

Mindenkinek elérkezik egyszer az ideje
Kell, hogy ezt az ember előre érezze
Apró szirmok lágyan csókolják a vizet
Soha nem feledem a szerelmemet

 Örökre emlékezni fogok a csókod ízére
Kapaszkodni fogok minden féltve őrzött emlékbe
Soha nem feledem, amikor először megláttalak
Nem voltam az életben azóta sem boldogabb

Csodaszép naplementék, melyeket egymás karjaiban néztünk végig
Melyekre a szívem oly hevesen emlékszik
Kéjel és bájjal elöltött röpke órák
Most is érzem a hajad illatát

Kezed a kezemben, annyira emlékszem csupán
Oly kecses és gyönyörű volt az én kis gazellám
Felejthetetlen emlékek én nem feledem el
Nem veheti el tőlem sem isten, sem ember

Örökké szeretni foglak, amíg csak ember vagyok

Tucatnyi csillag ragyog az égen,
De te vagy az, aki megvilágítja a szívem
Veled a vérem hevesebben forr
Bizsereg a szívem, mikor az ajkad lágyan csókol

Puha kezeid végig simítják a hátam
A nyakad végig csókolja az ajkam
Egyik dolog jön a másik után
Mire gondolsz Most ? Bár tudnám....

E pillanatban végre igazán boldog vagyok
Boldog, hisz neked mindent megadhatok
Egyre hevesebben ölellek, csak rád tudok gondolni
Nem kell most már soha titkon csókolni

Szeretlek kedvesem mindennél jobban
Olyan tűzzel szeretlek, mely nincs a pokolban
Csodás ez az illat, a te illatod mely elmét el bódító
Fantáziámat teljesen megháborító

A jövő titkai még oly nagyok
Örökké szeretni foglak, amíg csak ember vagyok

Valaki más karjaiban

Nem tudom én, fog e ez működni

Nem fogadom el, hogy tudsz mást is szeretni

Te vagy a mindenem, nélküled meghalok

Széttépnek egyedül vicsorgó farkasok

Te vagy az életem, nélküled nem tudok élni,

Nem tudok mást helyetted szeretni

Te vagy a nappal mely lágyan csókol

Te vagy az este, téged semmi sem pótol

Hiányzol, nélküled minden perc egy rémes álom

Nélküled minden percben a megváltást várom

Vívódik a szívem, bizony

Nem kicsit szeretlek, hanem nagyon

Pokoli vágy csábít téged arra a bizonyos útra?

Aminek a végén megtalálod a boldogságod valaki más karjába

Végeztem, Nem tudok semmi egyebet tenni

CSAK TÉGED, CSAKIS TÉGED TUDLAK IGAZÁN SZERETNI

Szeretlek, amíg világ a világ

Nincs az az erő, ami minket elválaszthat

Szerelmes szívemnek nincs olyan, ami fájdalmat okozhat

Hisz semmi nem számít, csak szeressük egymást

Szép jövőnk lesz, csak bízz bennem, meglásd

A tekintet, mellyel minden nap rám nézel

A barna szemek, melyekkel megigézel

Az ajkak, melyek álmomban is csókolnak

Melyek nem engedik, hogy megszólaljak

Szeretlek, kikiabálnám, hogy hallja az egész világ

Azt szeretném, hogy mindenki tudja, mi az igazság

De a félelem téglája még mindig a szívem nyomja

Mi van, ha a lány az érzéseim nem viszonozza

Mi van ? Megőrülni látszik a világ ?

Ha az ember megkérdőjelezi a szíve szavát

Élni, szeretni ezt kellene tenni

Miért oly nehéz a szív szavát követni

Feltétel nélkül, a törvény szent színe előtt  kijelentem

Hogy a lányt, a barna fürtökkel, tiszta szívből szeretem

Halálom napjáig, ezt híven fogadom

Ha viszont szeret, úgy ám én is szeretni fogom

A jövő

Ha nem hallom a hangod kétségek között hánykódom

Teljesen magamba zárkózom

Visszaemlékszem közös és boldog perceinkre

Mikor a kezem a kezed soha el nem engedte

Mikor nem múlt el egy perc sem, hogy láttalak volna

Bár nem mondtam ki titkon reméltem, bárcsak örökre szólna

Búcsúcsókunk soha nem csattant el

Minket egymástól senki nem szakíthatott el

De egy perc, s az idő tova illan

S, többé már nem láthatlak csupán az álmaimban

Az illatod csak egy emlék marad, amit mindenhol keresek

Nem lesz még egy lány, akit ennyire szeretek

A jövőm ködbe burkolózik, de tudom soha

Soha nem feledlek, s nem hagylak magadra

Bármily sötét idők is jönnek

Soha nem fogom bánni, hogy szerettelek

Légy jó! Tudom, megfogadod e bölcs szavakat

Az életben kívánom neked a legjobbakat

Az exitálás perce oly közel már

Vár a dicső, s a megváltó halál…

Mi marad utánad?

Gyötörtél és kínoztál, bár te ezt nem tudtad
A szívet, mely hozzád a leghűbb volt, magadtól taszítottad
A kezek, melyek féltőn óvtak, ó hiába minden
Nem lesz még egyszer hozzád hű a szívem

Ha neked fáj, akkor nekem százszor annyira
Mikor a sok gond, bánat a könnyedet is kicsalja
Belefájdul a szívem, el se hiszed mennyire
Megértelek, mikor bele nézek a szemedbe

Csábító szavakkal magadhoz édesgettél
Lelkem megtörésénél sohasem tétlenkedtél
De mikor a te lelked járt ugyan ezen az úton
Nem volt rajtam kívül senki más, aki bátorítson

Feltétel nélkül adtam volna csókom, mely enyhíti fájdalmad
Miért kellett tönkretenned az én meghitt ábrándomat
Fényesen megvilágít a perzselő nap
Attól tartok, e seb a szívemen örökre megmarad
Az a mi első csókunk, ami soha nem csattant el, de váratott magára

Szeretni akarlak, de a barátod is akarok maradni

Nem tudom, hogy ezt el tudod e fogadni

Minden percben rád gondolok, bár próbálom titkolni

Próbálom minden érzésem véka alá rejteni

Nem vagyok rá képes, nem tudom türtőztetni magam

Alig várom, hogy megízlelje ajkad az ajkam

Elképzeltem már annyiszor, a számát sem tudom

E kis tervet oly régóta kuporgatom

Sétálunk valahol, a világ háta mögött kézen fogva

Mindegy, hogy hol, csak együtt legyük, bárhol, a világban bolyongva

Tudod mit érzek, amikor csak rád nézek?

Nem merem kimondani, de nagyon Szeretlek

Tudod mit látok a szemedben?

A fényt, amit mindig is kerestem

Ösztönösen cselekszem, lecsukom a szemem

S, a lányt, akit nagyon szeretek, magamhoz ölelem....