Gyötör a kétség, gyötör egy álom
Hideg veríték gyöngyözik végig az orcámon
Állok egy parton, előttem egy kanyargó folyó
Nem tudok átkelni, s ez lehangoló
Félek lenézni, elszédít a mélység
Előre, döntésre hajszol a sietség
Mi lehet ott, a túloldalt, magam sem tudom
De bárcsak megtudnám, reggel ezért rimánkodom
Keskeny, lépésnyi út vezet át rajta
Nem fér el, csak az ember egyik talpa
Nincs hova kapaszkodjak, a mélység elnyel
A mellkasom nem bírja tovább majd ki ugró szívemmel
A túloldalt ott van, amit el kell érnem
Remeg a lábam, ezt most túl kell élnem
Elhibáztam a lépést, meg is csúsztam
Mégis előbbre csábít az, amit a túloldalt láttam
2014.11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése