Forró tűz ég immár ismét a szívemben
Igaz, igaz sokszor csalódtam a szerelemben
Egy időre ihletem is elszállt, féltem örökre
Mert annyiszor csalódnom kellett az életbe, emberekbe
A felhők az égen eltakarják a napot
Hogy lehetnek az emberek ennyire vakok?
Csendben ülök, szemlélődöm körbe
S, keresem a jót, a mosolyt a rám vetülő tekintetekbe
Tervezem a jövőt, ami még oly kusza
Hol lesz majd az a hely, ahová megtérek haza?
Szerető családom ott fog e várni
Meg fogom e az életben azt találni ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése