Félek, elárul szívem hangos dobbanása
Mikor rám vetül a szeme pillantása
Képzeletem most sem pihen, átélem újra
Olyan fájdalmas visszatérnem a keserű múltba
Nem akarom barátságát veszni hagyni
Keserű szemmel a szemébe nézni
Nem teszek tönkre mindent, mert nem viselném el
Nem akarom traktálni hiábavaló érzelmeimmel
Más ember vagyok, talán nem is ide való
Mert nem leszek se ilyen, se olyan, főleg nem talpnyaló
Sokszor érzem a magány keserű ízét a számban
Aki hozzám való volna ugyanis meg nem találtam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése