Zokogom egyre

Kitártam a szívem és összetört újra
Nincs az a ragasztó, ami összetartsa
Csalódtam, nem másban, ismét magamban
Nem vagyok rá méltó, amit érdemeltem, végre megkapjam

Elárasztják arcom, apró könny cseppek

S, elő törnek belőlem a veled töltött emlékek

Az érzések, melyeket akkor éreztem

Mikor az időmet veled tölthettem

Fáj, fáj itt legbelül a szívem helye

S, azt mondják rám halkan - ennek elment az esze

Mert könnyeim hullnak a napszemüveg alól

Amerre zúg a vonat, madárka dalol

S, csak ülök, magam elé meredve

Mind egyre, célomhoz közeledve

Alább hagy az érzés, majd újra erőt vesz rajtam

Néhány napja még rólad álmodoztam

Fohászkodtam, esténként kértem az istent

Adjon meg számodra mindent

Adjon erőt, kitartást, s segítsen nekem

Hogy sorsom végre a kezembe vegyem

S, lám nincs segítség, kopár és durva

Ahogy a sors az utam osztja

Zengik az angyalok az én zeném ott fent

Mert a fátyol az út végén meglibbent