Előszó

Érdekes dolog az írás. Gondolkodásra ösztönöz. Az ember ilyenkor magába merül, magába tekint. Elmélkedik a világon, a környezetén. A meghatározó pontokon az életében. Úgy érzem, hogy igazán megnyílhatok, őszinte lehetek. Kiadhatom magamból írás formájában az érzéseim, érzelmeim. Mert e világban azt várják el tőlünk, hogy érzelem nélküli emberek legyünk. Fájdalom nélküli harcosok. Az írással olyan dolgokat mondhatok ki, melyekhez szóban nem lenne bátorságom. Írásaim életszakaszaim nagyobb eseményeit próbálják megőrizni. Nemcsak az utókornak. Magamnak is szeretnék emléket hagyni. Hisz én is szeretettel fogok visszaemlékezni erre az elmúlt, letűnt fiatal korra.
Ez a világ olyan, amilyen. A múlton nincs mit szépíteni. De hiszem, hogy összefogással képesek lehetünk formálni a jövőt. Ehhez a szívünk már egyként dobog. Ne járjunk tovább a sötétben! Lépjünk ki a fényre!