Mi lenne, ha ...

Látok benned valamit, valamit, ami hiányzik nekem

Nézem az arcod, és meglódul a képzeletem

Nem piszkos gondolatok, vidámak, s jámborak

S, most semmi nem zavarja eme piszkos ábrándokat

Mi lenne, ha ...., teszem fel magamnak a kérdést

S, befejezem-e, s elhagyom a jól ismert kesergést

Mert talán ő az, ő az, akire várok

S, talán most ezek nem hiú ábrándok

Mi lenne, ha én ..., de talán mégse

S, felvillan egy-egy hiába való vallomás keserű emléke

Beleborzongok, még most is kiráz a hideg

Mondja már el valaki az élet miért ily rideg

Mi lenne, ha én és ..., és miért pont én

Hisz nálamnál jobb és jobb fiatal ember van a föld kerekén

Ki lennék én bárkihez mérten is,

De mi van, ha ez az állítás hamis

Mi lenne, ha én és ő..., nem kéne tovább őrölnöm magam

Így egy nyugodt éjszakám sem marad gondtalan

Gonosz szörnyei álmomnak nem hagynak nyugodni

Nem hagynak békésen, gondtalan aludni

Mi lenne, ha én és ő egy csendes éjszakán, kéz a kézben

S, ha én ezt tovább fokoznám...

Nekem elég lenne ő, és nem kéne semmi más

S, milyen boldogító is ez az álmodozás

Mi lenne, ha én és ő egy csendes éjszakán, kéz a kézben sétálván!

S, akkor már tudnám, hogy ő az a lány,

Szívem nagyokat és hangosakat dobbanna

De csak itt ülök némán, elvakultan, ő róla álmodozva