Magányos csend....

Ma láttam őt, és magával ragadott

De nem tudtam rá zúdítani a szó zuhatagot

Megnémultam, elállt a szavam

Egyszerűen csak nézni akartam

Csillogott, fénylett, magasan szárnyalt

S, ez mind-mind engem árnyalt

Tökéletes, mindene ott van

S, előttem ellibbent lassan

De én csupán egyszerű ember vagyok

Túl egyszerű, csak magamból adhatok

Nem vagyok gazdag, csak a lelkem adhatom

Az az én legféltettebb gyémántom

Félek valami elromlott bennem

Nem érzek itt belül semmit, nem dobog a szívem

Szürke fény fátyla libben meg egy percre

S, bele tekintek magános szívembe

2015.08