Egy szomorú gondolat

Egy szomorú gondolat 

Mit ér a pénz, mit ér az élet

Ha az emberen csak úgy keresztül néznek

Mit ér a pillanat ha nincs kivel megosszam

Nincs kinek az ágya mellett virrasszam

Itt az új tavasz, melyet jómagam igencsak vártam

Hisz úgy gondoltam kiteljesedik a megálmodott vágyam

Ilyenkor látja igazán az ember, milyen magános is tud lenni

S, mily jó lenne a számára, ha lenne, akihez tud ragaszkodni

Nem várok meg több tavaszt, hiába, minek is tenném

Lehet, soha nem teljesül, ahogy szeretném

Vágyom a pillanatra, kerestem a pillanatot

Adjatok jelet, mert abba még kapaszkodhatok

Tova szált a remény, tova örökre

Nem tudok már bízva nézni az emberekre

S, a szívem elvágyik messze, tova, a végtelenbe

Bár bele láthatnék a szerelmes szívekbe

2015.04.13