Az élet vihara
Hánykódik egy hajó valahol, az élet tengerén
Magam volnék a kapitány a fedélzetén
Vad hullámokat korbácsol a szél elém
Beköltözött a félelem csírája belém
Bármerre tekintek ugyanazt a zord vizet látom
Körülvesz, de még ám a sziklazátony
Rémisztő cápák marknyi csapata reám éhezik
Sötét felhők gyűlnek, jelezve, vihar érkezik
A halk csöndben távoli villám hangja hallik
S, az égen messze a fényjáték álmosan kúszik
A hideg szél immár a hajamat borzolja
A szemem körbe jár menedék után kutatva
A kormány mögött állok, erősen szorítom
Tudom nincs remény, a természet ellen hiába harcolnom
A vitorla megfeszül a viharos széltől
Növekvő sebességgel próbálok menekülni a végzetemtől
2015.01.07
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése