A beszéd
Az éj homálya ereszkedett a teremre
Nem világított más, csak a gyertyák fénye
Csend volt, mégis valami halkan sistergett mögöttem
Halottam, ahogy a faggyú le-lecsöppen
Fellát egy férfi, s kiált egy emelvényre
Minden szempár őt fürkészte
Megköszörülte a torkát
S, köszöntötte dicső hallgatóságát
Dörgő tapsot kapott
S, lábában a remegés kissé alább hagyott
Arca sápadt volt és beesett
Olyan, mint aki napok óta nem evett
Fogával ajkába harapott
Mély lélegzetet vett és nekifogott
Erős hangja bejárta a termet
Néhol meg-megremegett
Az első sorok elmondása után önbizalmat kapott
Nem ejtet hibát, megnyugodhatott
Érthető és tiszta volt minden szava
Lágyan cseng a fülemben most is a hangja
Beszéde végén megköszönte a figyelmet
S, hallgatóságának tapsa ismét felzengett
Mosolygott, büszke volt magára
Nem hozott szégyen a családjára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése