Képes vagyok rá
Úgy
érzem, az erőm elhagy
S,
a szívemben az erkölcs lassan megfagy
Nem
tudom látni, a sok bútól a fényt
Nem
kapom soha, a várva várt eredményt
Nem
érzem, hogy jót cselekszem
Nem
emlékszem, mikor nevettem
Nyitott
szemmel járni, jaj, de nem szeretek
Akkor
látni igazán, hogy szenvednek az emberek
Mindenki
körülöttem, lehajtott fejjel sétál
Nem
veszi észre senki, egy néni a zebra felé botorkál
Képes
vagyok rá, segítek neki
Én
leszek, aki átkíséri
Zöldre
válta a lámpa, s mi ketten át sétálunk
A
járdára fellépve mindketten megállunk
Feltekint
az ember tömeg, egy emberként figyel
Ki
az ott, ki az ott a nénivel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése