Naplemente
Árnyékban ülök itt, de a nap mégis forrón éget
A madarak egyre csak fojtatják szűnni sem akaró csivitelésüket
A lágy szellő halkan simogat egy ágat
Ott az a nagy repülő, vajon merre szállhat?
A fényes napkorong lefelé bandukol az égen
Megvilágítva a felhőket ott a szélen
A tücsök kar zenéje egyre hangosabban szól
S, a távolban valahol harangszó kondul
Mintha csak az én zeném szólna
Egy egy emberé, kinek oly kétes a sorsa
Elnyúlva fekszem, még mindig a fa alatt
Hallgatom a madár kórusból ami még megmaradt
Az ég alja fura színekben játszik
A fény a hegyek mögött mind egyre lentebb kúszik
Belefáradtam én is, hiszen olyan hosszú nap volt
Arcomra egy pimasz kis tündér szép álmokat csókolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése